Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

BALASSA M. IVÁN: Mutatvány a magyar népi építészet szakszótárából

ló megfontolásból: a település és az építészet egyes jelenségei nehezen választhatók el egymástól, az utóbbi az előbbi közegben él, tehát természetes együttlétüknek a szótárban is célszerű tükröződnie. Egy másik, lényegében szintén terjedelmi kérdés is eldöntésre várt: a fogalmak milyen körére terjedjen ki a munka? Ez lényegében a szótár és az enciklopédia, lexikon kérdésköre. Ez alkalommal szótár készül, tehát arra törekedtem, hogy a szócikkek között lehetőleg nc legyenek elvont fogalmat jelölők. így nem szerepelnek olyanok, mint pl. az „északi magyar ház" és a hozzá hasonlók. A településsel kapcsolatban érthetően némileg más a helyzet. Azt is meg kellett határozni, hogy a szótárban ezek közül melyek legyenek önálló szócikkek és melyek szerepeltetése felesleges. A mintafeldolgozás során eddig a következőket láttam feleslegesnek, vagy esetleg túlzottan részletezőnek: - azoknak, az elsősorban állattartással kapcsolatos építményeknek a nevét, melyeknek az állatfajta neve a megkülönböztető jelzője, pl. lóakol, birkaakol stb. Természetesen a jelzett szó, esetünkben az akol önálló szócikk a szótárban. - azoknak az ács- és asztalos- és általában, a szerszámoknak nevei, melyeket az építkezéseknél is használtak. a technikára utaló jelzővel ellátott épületnevek, pl. boronaház, vályogistálló stb. - az ipari jellegű építmények/berendezések alkatrészei, ha azok nem általánosan használt építészeti műszavak, pl. völgyhajó, szeleskerék stb. A szűkítések teljes terjedelme a munkálatok előrehaladtával bontakozik majd ki. a felsoroltak mellé bizonyára továbbiak is csatlakozni fognak. Tudnivalók a mintafeldolgozásról A szótárnak az is célja, hogy a népi építészeti kutatásokban használt terminológiát egyértelművé, esetleg egységessé tegye. Ezért önálló szócikket kapott megnevezések közül azok. amelyek a mellékelt mintában vastag betűvel vannak szedve egyben közhasználatra ajánlottak (pl. ablakfólia). A szótár céljainak felsorolását követve: Ad 1. A fogalmak értelmezésénél több forrásmunkát is igénybe veszek. Mindenekelőtt a Magyar Értelmező Kéziszótáix} közismert, hogy ennek szócikkanyaga esetenként bővebb és főleg frissebb, mint a tíz évvel korábban megjelent A magyar nyelv értelmező szótárá-é. Természetesen BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor munkáját is használtam, éppen úgy, mint a ZÁDOR Anna szerkesztésében készült Építészeti szakszótár-X. Jó értelmezéseket találtam az Új Magyar Tájszótár' egyes szócikkeinél is, és nyilvánvaló, hogy a Magyar Néprajzi Lexikon'" egyes szócikkei is beépülnek a szakszótárba. Van ahol az értelmezést a felsorolt források valamelyikéből vettem át, de tekintettel a munka jellegére, többnyire szükség volt arra, hogy a népi építészet gyakorlatához igazítsam őket, vagy más megfogalmazással éljek. Már itt felvetődik a forrás jelölésének kérdése. Úgy ítéltem meg, hogy az eddig felsoroltak és a későbbiekben még megemlítésre kerülők száma korlátozott, így nincs szükség arra, hogy minden egyes esetben, hivatkozások tömegével nehezítsem meg a szótár használhatóságát. Az értelmezést egészítik ki az idegennyelvű megfelelők. Két nyelv adott, a német és az angol mellett azonban mindenképpen szükségesnek látom egy szláv nyelv használatát is. Annak eldöntése, hogy melyik legyen ez, nem egyszerű. A legszélesebb körben használt szláv nyelv, az orosz a cirill írás miatt meggondolandó, ezt még más szláv nyelven értők sem mind ismerik. Hasonló a helyzet az ukránnal is, ráadásul külföldi ismerete pillanatnyilag erősen korlátozott. Nem részletezve a további gondolatmenetet, úgy tűnik, mindenféle megfontolásból a szlovák használata a legcélszerűbb. Latin írást használ, egyaránt érthető a keleti, a nyugati és a délszlávok számára. Nem beszélve arról, hogy a magyar népi építészetnek errefelé vannak és voltak a legszélesebbkörű kapcsolatai. A mintafeldolgozásban csak példaként szerepelnek az idegennyelvű megfelelők. A későbbiekben szükség lesz majd anyanyelvű, a népi építészettel foglalkozó szakemberek bekapcsolására a megfelelő terminusok pontos megállapítására. Erre most még sem lehetőség, s szükség sem volt. Ezért a megfelelők helyett gyakran a n. = német, a. = angol és sz. = szlovák rövidítés szerepel. Ad 2. Az szavak eredetét nyilvánvalóan csak az alapszavaknál és kiemelkedően fontos származékainál, összetételénél látszik célszerűnek ismertetni. Feltételezhető, hogy az etimológia minden részlete nem feltétlenül érdekli a szótár használóját ezért összefoglalom a legfontosabb ismereteket. Aki ennél többet akar tudni, úgyis az eredetihez, a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótárahoz" fordul. Én is ezt használom és ahol lényeges módosulás, újabb eredmény van. ennek német nyelvű változatát.

12 Ad 3. A terminusok tájnyelvi megfelelőinek szerepeltetése a szótárban számos eldöntendő kérdést vetett fel. Mindenekelőtt, hogy milyen forrásra, forrásokra támaszkodjam. Több lehetőség megvizsgálása után arra az eredményre jutottam, hogy csak az Új Magyar Tájszótár anyagát használom fel, mégpedig abból a megfontolásból, hogy ez jól körülhatárolható. Abban a pillanatban ugyanis, ha más szótárt, egyéb forrást is te-