Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

BALASSA M. IVÁN: Mutatvány a magyar népi építészet szakszótárából

kintctbe veszek, joggal merülhet fel az a kérdés és kifogás, hogy az óhatatlanul kihagyottakra miért nem támaszkodok. Éppen ezért nem használom például legnagyobb sajnálatomra - az Erdélyi Szótörténeti Tá/aV sem, ennek óriási anyaga felbillentené a szótárat, és egy „erdélyi népi építészeti szakszótárára tenné. Az egyes tájszótárak, a szamosháti, a szegedi, az ormánsági, a szlavóniai - csak néhány kiragadott példát említve egyébként is éreztetik hatásukat az Új magyar tájszótáron. Ez a megoldás tudom, hiányérzetet okozhat, voll olyan tájszó, amit magam is hiába kerestem az LJMTsz-ben, mégis a kifejtettek miatt e mellett, a pontosan körülhatárolható adatbázis mellett kell maradnom. A tájszavaknál is élnem kell az összefoglalással. A szakszótár számára a terminus tartalma a fontos és nem a különböző nyelvjárási hangzóváltozatok. Ezeket tehát nem tüntetem fel, csak a köznyelvhez legközelebb állót. A„Nyj." rövidítést követően dőlt betűvel szedett szavak után zárójelben természetesen az adott terminus teljes elterjedése szerepel. Gyakori, hogy a tájszónak az általános jelentésen belül egy szűkebb, esetleg sajátos jelentéstartalma van. Ez esetben azzal a megoldással élek, hogy a vastag betűvel kezdett szócikk után dőlttel közlöm ezt a jelentésváltozatot az értelmezéssel együtt (pl. állás). Lényegében ugyanez a helyzet, ha a terminus csak kis körben, területen ismert és annyira szűk, vagy speciális a jelentéstartalma, hogy nincs önálló címszava (pl. ancigli). Nem egyszerű a helyzet akkor, ha ugyanarra az építményre több. esetenként köznyelvileg is használt megnevezés van. Közismert példája ennek a csűr és a pajta, ahol a helyzetet még az is bonyolítja hogy az utóbbinak a magyar nyelvterület keleti felében 'istálló, ól*jelentése is van. Ebben az esetben mindkét terminus önállóan szerepel és kölcsönösen utalok a másik megnevezésre. Ugyanezt az eljárást követem, ha az azonos tartalmú megnevezések között a köznyelvben használt mellett olyan táj- vagy rétegnyelvi is van, amelyiknek elterjedése, etimológiája indokolja, hogy önálló címszóként szerepeljen, mint például az árnyékszék mellett a budi. Közülük azonban csak az egyik, esetünkben az árnyékszék van vastaggal szedve, azaz ez az ajánlott terminus. A szakszótárnak eddig a mellékelt, az „a" betűs címszavakat tartalmazó mintafeldolgozása készült el, amely természetesen nem teljes, hiszen akár a „z" betűtől is lehet visszautalás ide, és ez csak akkor készülhet cl, ha a munkával már ott tartunk. Van egy előzetes címszólista is. amely szintén alakulni fog a munkálatok során. Már eddig is tapasztaltam, hogy a szándék szerint legalaposabb végiggondolás után is kimaradt olyan terminus, amelynek feltétlenül szerepelnie kell, és az is előfordult, hogy eredetileg önállónak szántat kellett másikkal egyesíteni, vagy másikba besorolni. Ezen ideiglenességek ellenére nagyon hasznos lenne, ha az elképzelés, a Magyar Népi Építészet Szakszótára jelen állásában egy eszmecsere alakulna ki az eddig felvetett kérdésekről, és azokról is, melyek elkerülték figyelmemet.

14 ablak: az épület külső falán lévő, többnyire nyitható-zárható nyílás a világosság és a levegő bebocsátására; Fenster, window, sz. Az ~ egyes változatai elsősorban szellőzésre ld.ïtolitu, vagy csak világításra Id.—> ab lak lyuk szolgálnak, a közelmúltban már csak gazdasági rendeltetésű helyiségeken. A lakóhelyiségeken a 19. századtól általános a nyitható ~, melyen korábban valamilyen fényáteresztő anyag, majd üveg biztosította a világosságot. Első előfordulása - 1372 U./1448. k. „az palotának ablakáról'. Szláv eredetű, megfelelői a szerb-horvátban, szlovénben (vend), közép- és keletszlovákban, kárpátukránban, és a szorb nyelvekben is. Mindezek egy korábbi szláv *oí>i>.KIKi» (tkp. 'kerek nyílás') folytatói - A magyar szó közelebbi forrásaként a szlovén, a horvát és a szlovák jöhet számításba. A nyelvterület egészén ismert. Részei —tablakbéllet. -^ablakfólia, -^ablakkeret, -^ablakkönyöklő, -» ablakpárkány. -> ablaklyuk. —> ablakmellvéd, —» ablakmélyedés. - > ablakosztó(léc). -> ablakrács, -^ablaktábla, ->ablakszárny, —^ablaktok. ablakalja —» tornác ablakbéllet: az ablaknyílás külső és belső falsík közé eső része, mely lehet maga a vakolt fal-felület, de boríthatják deszkával, ld. -^borított ácstok béléssel; Fensterleibung, a., sz. ablakcsukó: ablakkilincs ablakfélfa: az ablak —> ablaktokjának két függőleges eleme, melyre az —> ablakszárnyat, v. szár-nyakat erősítik; Fensterstock, jamb, sz. Nyj. ab lak láb (Zalaszombatfa), ablakmellék, ablakmelléke (Székelyföld, Siklód), ablakpank (Apáca), ablaksas (Göcsej).