Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

HOFFMANN TAMÁS: Néprajzosok az alföldi lakóházakról

tagja lett az NSDAP-nak. Könyvében nem a germán törzsek épületállományainak különbözőségét fenntartó hagyományokat vizsgálta, hanem a középkori expanziót, a telepítések révén előállott etnikai kapcsolatokat. Sok mindenről azonban nem is lehetett tudomása, mindenek előtt a régészeti feltárások hiánya miatt. Mint ez ilyenkor lenni szokott, a konkrét tényeket merész hipotézisek helyettesítették könyvében. A régészet, az archívumokból nyert adatok felhasználása, kiegészítve a még álló, s a 15. századig pontosan adatolható (dendrokronológiailag értékelt) épületeinek vizsgálatával új munkairány volt, de ez csak a II. világháború utáni évtizedekben bontakozott ki. A háború pusztításainak kellett eljönni ahhoz, hogy a városi lakóházakat - „falkutatással" - egész Közép-Európában megvizsgálják. Minderről a magyar kutatók csak késve szereztek tudomást és van olyan módszer, amit (anyagi okok miatt) nem is honosítottak meg (pl. a dendrokronológiai vizsgálatokat). Pedig nélkülük nem lehet „honnan-hová" útvonalát megjelölni. Hiszen már JANKÓ János szerint is a magyar parasztok olyan házakban laknak, amelyeknek prototípusait a délnémet területeken építették fel valamikor. HERMAN Ottó viszont azt állította, hogy a magyar építészeti kultúra legősibb darabja a pásztorok kontyos gunyhója, mert Szibériában ez a vadász-halásznépek (a rokonok) otthona.

9 Ezt a nézetet tette magáévá BÁTKY Zsigmond is, aki nemcsak a hazai vizsgálatoknak volt kezdeményezője, hanem alapos ismerője a kortársi nemzetközi (elsősorban német) törekvéseknek.

1

" Nyomukban legújabban K. CSILLÉRY Klára vallotta ismételten azt, hogy a magyarok építészeti kultúrájának történetét a nyelvtörténet mintájára lehet korszakolni, s ennek megfelelően a parasztok kontyos gunyhóját lehet a „házfejlődés" első teljesítményének tekinteni." Valószínűleg BÁTKY Zsigmond elgondolásai befolyásolták véleményalkotásában, midőn elmarasztalta Bruno SCHIER „házvidék" elméletét (amelyet SCHIER könyvét ismertetve BÁTKY is kritizált), mondván, hogy a német szerző a törzsi társadalmak, jelesen a germán törzsek építészeti kultúráját tekinti a hagyomány forrásának, a „házvidékek" területi sajátosságait a törzsi kultúra maradványainak véli.

12 Pedig SCHIER nem a törzsi kultúrákra találta ki a „házvidék" fogalmát, hanem a középkori népmozgások kulturális következményeit akarta értelmezni. SCHIER könyve arról szól, hogy a nyugati szlávok, a magyarok Európának azon a részén laknak és építkeznek, ahol a délnémet nyelvszigetek találhatók a középkor óta, s ahol a vidéki lakosság építkezési szokásait az odatelepülő németek szemmel láthatóan befolyásolták.

13 BÁTKYnak és nyomában BARABÁS Jenőnek viszont az volt a véleménye a magyarországi állapotokról, hogy a lakóházak formai megoldásait tekintve itt korábban nagyobb, összefüggő övezetek voltak, ezek szerint lehet osztályozni az építészeti szokásokat, az utóbbi két évszázadban azonban kisebb körzetek alakultak ki, s a néprajzi kutató ezekben ismeri fel az elkülönítő jegyeket, illetve a közös összetartozás hagyományait. Mondhatni ez a vélemény ma is megfelel a szakma közfelfogásának.

14 BALASSA M. Iván monográfiát írt a középkori régészetileg feltárt magyarországi lakóházmaradványokról, amelyeknek lakói valamikor nyilvánvalóan parasztok lehettek. A leletekből levont következtetéseket egybevetette más régészeti vizsgálatokkal és a néprajzi megfigyelésekkel, de nem tekintette ő sem feladatának, hogy nagyobb földrajzi és történeti távlatokat tekintsen át, illetve hogy ezeknek figyelembe vételével formálja meg véleményét.

15 Ezzel szemben egészen más metódust követnek a régészek, akik közül többen is értekeztek már az utóbbi évtizedben arról, hogy milyen volt a korai középkorban (a 13. század előtt) a magyarországi falusi lakóház, és hol találhatók meg Kelet-Európában ezeknek az épületeknek hasonmásai.

Ih Ezeknek az írásoknak a korszakhatárát az a tény diktálja, hogy a 13. század után már nem találnak a Kárpát-medencében veremházakat - csak elvétve. A parasztnép felmenő falú házakba költözött. A régészek valójában „házkutatással" vannak elfoglalva, s szemmel láthatóan nem kíváncsiak a parasztnép életmódbeli változásaira, nem foglalkoztatja őket a jobbággyá lett parasztok életszínvonal emelkedésének problematikája, noha végül is ezzel függ össze az építkezési szokások átalakulása. Jó példája ennek a gyakorlatnak MESTERHÁZY Károly írása.

17 Mindent egybevetve most is ott tartunk, ahol négy évtizeddel ezelőtt, amikor TALASI István adott helyzetképet a „házkutatás" eredményeiről.

Is TÁLASI nyelvészeti (elsősorban jelentéstörténeti), régészeti és néprajzi vizsgálatokra támaszkodott. O is elfogadta azt a gyakorlatot, hogy a periodizációt a nyelvtörténeti korszakok szerint ejtsék meg, de ami a régészeti és a néprajzi vizsgálatok egymásra vetítését illeti, azt vallotta, hogy az Alföldön a középkor végén jelentős fordulat következik be az építkezési szokásokban és ezt alkalmasint a mezővárosi lakosság életkörülményei javulásának lehet tulajdonítani. Munkamódszere jelentősen különbözött GUNDA Béla vizsgálódásaitól, aki úgyszólván egész életművében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Kárpátmedence parasztjainak és pásztorainak környezeti kultúrájában ősi balkáni kultúrelemek vannak, továbbá, hogy ezekhez a Kárpátok magas hegyei között élő, marginális helyzetű emberek még ma is ragaszkodnak. A balkáni kultúrelemek véleménye szerint egy ó-európai kulturális értékrendszerből valók. Fejtegetéseiben nem utalt arra, hogy milyen korú, kronológiai helyzetű az „ó-európai" kultúra. Azzal sem számolt, hogy a Kárpátok hegyi falvaiban és szállásain élő parasztok és pásztorok ősei mikor vették birtokba ezeket a nehezen megközelíthető, eldugott, a civilizációs hatásokat jobbára még ma is nélkülöző területeket. Egyáltalában nem dolgozta ki a teória kronológiai összefüggéseit. A „házkutatás" tárgykörében írott dolgozatai is inkább állapotrajzok, mintsem időben mérhető folyamatok minőségi és mennyiségi változásainak bemutatói.

14 Gyakorta hivatkozott Kazimierz MOSZYNSKY és Milovan GAVAZZI írásaira, ezekkel