Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
KECSKÉS PÉTER: Vallásos társulatok Gyöngyösön
22. kép. Harmadrendiek zászlója a Ferences-templomban az oltár összeépítési rendje: Retabuluma a 17. század második feléből való. Az oltárfal három emeletes, egymástól elhatárolt elemekből készítve. A csavart oszloppár mellett Szent Ignác és Szent Antal 18. századi szobrai láthatók. Az. oltárkép Assunta témájú. Felette Szentháromság kép akantuszkeretben, mellette egy-egy 17. századi aprószent szobor. Az oromzaton angyalputtók között címerpajzs (25. kép). x: Érdemes idéznünk az 185 l-es Nagyboldogasszony napi búcsú leírását, mert a résztvevő szerzetes újságírót megszégyenítő képletességgel tudósít: „A harangok megszólaltára a kigöngyölt és magasan lobogó czéhi és ájtatos társulatok zászlai alatt megindul a nép zengő énekek mellett, s már elébe a »Teged voltunk köszönteni, mint fiadtól állást kérni«-féle énekek kíséretében megérkező zarándok-seregletek jönnek... És e találkozásban ...8-10 ezernyi népség olvad össze... eme ének-tengerré alakul át: »Szentseges szűz Mária, szép liliom szál, Krisztus kertjében kinyílt rózsaszál« szövegre"/ 3 A Mária Társulat 19. századi zászlaja a felsővárosi templomban van (12. kép, bal oldali zászló), 1858-ban megújítva. A másik jezsuita szervezésű coetus az Agónia Társulat volt 1725-ös újraalapítással. Nevezték a „Jóhalál coetusának", a „szenvedő és haldokló Isten ember iránt különös tisztelettel és imádassál viseltetők confraternitásának" is. S4 A vagyonos és népes társulat Szentháromság ünnepére 1725-ben sokan jöttek el, „társulati taggá lőnek" és adományokat, főként keresztet kaptak." 5 A társulat építteti 23. kép. Jézus Szíve oltár a ferencesek templomában 1721-ben a gyöngyösi kálváriát, jegyzőkönyvük ismert. Az 1766-ban virágzó társulatot 1782-ben szüntették meg/ 6 A Bertalan-templomhoz, egyéni kezdeményezéshez és szigorú jezsuita hitgyakorlathoz köthető a 18. század elején alapított Szent Borbála Társulat. A haldoklók védőszentje kongregációjának iratanyaga szerint Almásy Ferenc, a gyöngyösi bíró saját költségén építtetett oltárt, valamint hozzá szőlőt adományozott. A társulat reguláit 1726-ban az egri püspök fogadta el.* 7 A tíz pontból álló rendtartás lehetővé tette mind a férfiak, mind a nők belépését életgyónás elvégzése mellett. A bortermés harmadát a férfiak „fáradtságuk után való itallyokra" fordíthatták. A kétharmad után befolyt pénz az oltárgondozásra szolgált a „komornyik asszony" irányításával. A gyülekezet évi négy ünnepet volt köteles megülni (Borbála, Ágnes, Apollónia és Rozália). A társulathoz csatlakoztak a gyöngyösi asztalos-szíjgyártó-lakatos céhbei i katolikusok. 1750-ben a templom „alsó ajtajánál szűz st Borbála martyr tiszteletére épített oltár vagyon", s az 1766-os visitatio szerint Ágnest és Rozáliát is ábrázolta.** A társulatot a 18. század végén „rendelet szerint" szüntették meg. A céhtársak, asztalosok és lakatosok körmeneti zászlaja még megtalálható a templomban (12. kép, középen). 89 III. Befejezésül néhány összegző megjegyzést teszünk.