Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

GILYÉN NÁNDOR: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra

12. kép. Korszerűsített hagyományos, háromosztatú parasztház, a szerző rajza ban - a Székelyföldhöz hasonlóan - a kétsoros alaprajz alakult ki, amire kisnemesi, mezővárosi és német nemzetiségi példák voltak, de a parasztság körében ez mégsem tudott igazán gyökeret verni. Kínálkozott azonban a lakóházban ez időben szintén új elemként megjelenő tornác beépítése, melynek következ­tében a lakóház egy keskeny traktussal bővült. Ez a meg­oldás egyszerűségénél fogva gyorsan terjedt, és kam­rával, kis szobával, esetleg nyári konyhával, teljes beé­pítés esetén előszobával is gazdagította az alaprajzot, lehetővé téve a lakásfunkciók további differenciálódását. Később, a századforduló táján az Altold déli részén már eleve nem tornácot, hanem egy keskeny helyiségsort épí­tettek a ház elé. A tornác beépítése bizonyítja talán leg­jobban, hogy parasztságunk igényelte a fejlettebb lakás­kultúrát. Saját látókörén és anyagi lehetőségén belül ­belső fejlődéssel ennek érdekében komoly erőfeszítéseket is tett. és figyelemreméltó eredményeket ért el. Voltak kísérletek az egysoros alaprajz bővítésére annak megtartásával is, különösen a városi mintára épülő „L" alaprajzú házak tonnájában. Végül a lakás bővítése a nyári konyha is, akár a lakó­házhoz toldva, akár külön építve. Tavasztól őszig ez a házimunkák színhelye, de egyre inkább a család is itt tar­tózkodik. Módosabb helyeken néhol szobát építenek hoz­zá, mintegy megkettőzve a lakóházat. A hagyományos falusi lakóházak építése a hatvanas években szűnt meg. Egy 1955-ben készült felmérés sze­rint az új falusi lakóházaknak még mintegy 60%-a lénye­gében hagyományos alaprajzú. 5 " Az új típusok („kocka­házak") elterjedését az építészet és a lakáskultúra fej­lődése nem indokolta, hiszen a múlt század közepén megindult ígéretes fejlődés lehetőséget adott volna a korszerű falusi lakóház megvalósítására. Külön kutatás tárgya lehetne azoknak a társadalmi, politikai, szocio­lógiai, gazdasági és egyéb tényezőknek számbavétele, a­melyek a több évszázados, fokozatosan fejlődő építészeti hagyományok gyors és teljes tagadásához vezettek. E tényezők egyik legfontosabbika azonban valószínűleg a mezőgazdaság kollektivizálása volt, amely a kisparaszti gazdaságot szinte átmenet nélkül felszámolta. A hagyományos alaprajz legnagyobb hibája a mellék­helyiségek (fürdőszoba, WC) hiánya, amit azonban ­mint több, városiak által korszerűsített ház bizonyítja ­még az egyszerű, háromosztatú alaprajz lényegének meg­tartásával is meg lehet valósítani ( 12. kép). A fejlettebb ­elsősorban a két szobasoros és a tornácbeépítéses - vál­tozatok pedig még inkább alkalmasak a korszerű alaprajz kialakítására. Sőt a padlás egyes helyeken tapasztalható ­bár ideiglenes - lakáscélú felhasználása a tetőtérbeépítés, illetve az emeletes ház még nem tudatosult igényének fogható fel. így megállapíthatjuk, hogy kedvezőbb történelmi kö­rülmények közt a hagyományos népi építészetből szer­vesen kifejlődhetett volna a korszerű magyar falusi la­kóház.

Next

/
Thumbnails
Contents