Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

GILYÉN NÁNDOR: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra

JEGYZETEK 1. A számtalan publikáció felsorolására - különösen, ha számba vesszük az általános néprajzi és népi építészeti tárgyú tanulmányok többé-kevésbé részletes leírásait, utalásait is itt nem vállalkozhatunk. Egyetlen alapvető munkát említünk csak meg, CSILLÉRY Klára művét (K. CSILLÉRY Klára 1982.), amelyben a szerző példát ad a lakáskultúra komplex - építészeti, régészeti, lakberendezési, bútortörténeti, társadalmi, történeti, néprajzi szempontú - vizsgálatára. 2. VERES Péter 1937. 3. Egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy „a lakótelek egésze, a rajta lévő lakó- és gazdasági építményekkel együtt ragadható meg elsődleges funkcionális egységként, mely azután távolabbi egységekhez kapcsolódik" (ÉGETŐ Melinda 1978. 159.). Lényegében ugyanezt a gondolatot már BÍRÓ Friderika is kifejtette (BÍRÓ Friderika 1975. 6.). A lakáskultúra egy részletkérdésének rövid tárgyalásánál azonban gyakorlati okból nem vizsgálhatjuk ezt ilyen nagy összefüggésben, bár ennek hatását, következményeit feltétlenül figyelembe kell venni. 4. VAJKAI Aurél 1948b. e téren módszertanilag is alapvetőnek tekinthető. 5. Ezzel kapcsolatban csak BATKY Zsigmond alapvető tanulmányára és BARABÁS Jenő legújabb összefoglalására utalunk (BÁTKY Zsigmond 1930.; BARABÁS Jenő GILYÉN Nándor 1987. 86-112.). 6. KÓRIS Kálmán 1912. 553. Ez nem jelenti azt, hogy a szerző más megállapításaival is egyetérthetnénk, pl. hogy „a lakáskultúra a jóléttel sem növekszik, csak díszítés, használatlan tisztaszoba stb. az eredménye". 7. VAJKAI Aurél 1948b. 57. 8. Vö: BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 21.; BALASSA M. Iván 1994. 37. 9. GILYÉN Nándor 1989. 10. Elsőként VARGHA László (1955. 22.) hívta fel a figyelmet a margitszigeti, 13. században épült királynői házra, valamint az alsóőrsi ún. török házra. Ez utóbbit ENTZ Géza (1956) részletesen tárgyalja. A budai polgárházakról ld. GERŐ László (1966) és ENTZ Géza (1979), Pásztóról VALTER Ilona (1975) munkáit. 11. A házvidékeket BARABÁS Jenő szerint vesszük figyelembe (BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 165-174.), de ZENTAI Tünde (1991 ) alapján a dél-dunántúli házvidék megkérdőjelezésével. 12. BALASSA M. Iván 1994. 50-68. 13. PENAVIN Olga 1981. 89-90.; BALASSA M. Iván 1994. 64-65., 74. Utóbbi szerint a nagycsaládszervezet kialakulása, a kamrák hálóhelyként való használata vezetett a különálló terménytároló kamrák, hombárok kialakulásához. 14. BAKÓ Ferenc 1975. 194.; FÉL Edit-HOFER Tamás 1967. 139. 15. MN A 237. térkép. 16. Pl. BAKÓ Ferenc 1978. 125. 17. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 34. 18. MNA 237. térkép. Ez az adat önmagában is kielégítően igazolja BARABÁS Jenőnek azt a felismerését, hogy a székely házterület eltér Erdély többi részétől (BARABÁS JenőGILYÉN Nándor 1987. 172.). 19. HOFER Tamás 1959.; B. NAGY Margit 1970. 24^10.; 1973. 46. Figyelemre méltó az a kászonimpéri oldalkamrás ház, amely - ha mestergerendája nem másodlagos beépítésű - 1678-ban épült (KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Jenő 1972. 40., 54.). 20. KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Jenő 1972. 50-58. 21. NYÁRÁDY Mihály 1935.; KISS Lajos 1961. 22. RÁCZ István 1989. 66. K. CSILLÉRY Klárára hívta fel figyelmemet egy 17. század végi adatra, mely szerint 1693ban Debrecenben, Lantos Mihályné házában egy boszorkányper egyik szereplője „az oldalfél kamarába állott" (KOMÁROMY Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Budapest 1910. 153.). 23. JANKÓ János 1902. 203-206.; H. CSUKÁS Györgyi 1987.; BALASSA M. Iván 1989.; ZENTAI Tünde 1991. Ez utóbbi összefoglalja a kétsoros alaprajz elterjedését a tágabb értelemben vett Dél-Dunántúlon. Nyírségi adat pl. DÁM László 1982. 77.; felvidéki: (mecenzéfi. v. Abaúj-Tolna megyei) JANKÓ János 1989. 65., 68. 24. A tornáccal a népi építészeti irodalom elég sokat foglalkozik, de monografikus feldolgozása még hiányzik. Az eddigi részeredmények rövid összefoglalását ld. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 135-146. 25. A kúriák, kisvárosi polgárházak tornácait általában nem építették be, hanem a nyílások beüvegezésével használhatóságuk idejét meghosszabbították. Ennek példáit a népi építészetben csak a legutóbbi időben láthatjuk. 26. JANKÓ János 1902. 196-200.; GYÖRFFY István 1909. 32-36.; BELLOSICS Bálint é. n. 327. 27. SZTRINKÓ István 1987. 115-116.; BELLOSICS Bálint é. n. 327. szerint az utca felől kis gangszobát, hárul kandk (kamrát) építenek. 28. MAKKOS Lajos 1935. 29. VAJKAI Aurél 1959. 189. 30. CS. SEBESTYÉN Károly 1939.; JUHÁSZ Antal 1971.; SZTRINKÓ István 1984. 31. VISKI Károly 1941. 143. 32. Csak néhány adatot említve: GYÖRFFY István 1942. 411.; DÁM László 1986. 71.; RUSZTHY Zsolt 1974. 33. CSERI Miklós 1986. 33. 34. A sütőházakról ld. GILYÉN Nándor: Szatmári, beregi sütőházak és nyári konyhák. Ethnographia 1993 (Sajtó alatt). Ebben azt is kifejtem, hogy a sütőház nem azonos a nyári konyhával. 35. Ld. 27. jegyzetpontot. 36. BAKÓ Ferenc 1975. 195.; BÁRTH János 1984. 727.; ÉGETŐ Melinda 1978. 169-171. 37. GYÖNGYÖSI István 1955. Az összesítés sajnos nem elég részletes, több típust összevontan kezel, és legfőképpen nem közli az egyes alaprajzi típusok területi megoszlását.