Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
KECSKÉS PÉTER: Vallásos társulatok Gyöngyösön
adatait szembesítjük a társulati rendtartásokkal és az egyházlátogatási jegyzőkönyvekkel. Végül felhasználjuk a 16 19. századi levéltári forrásokat is, amelyek a gazdasági háttér felvillantásában segítettek." E történeti-néprajzi módszerrel a társulatok belső életének folyamatába, a változások és átalakulások, a kiteljesedés és elsorvadás mechanizmusába kívánunk bepillantást adni. Mivel több mint ötszáz év társadalom- és vallástörténeti anyagáról van szó. a kultuszok és a hozzátartozó objektumok emlékeit úgy kapcsoljuk össze, hogy a társulatok működését és szerepét megmutathassuk.'' A vallásos társulatok, az iparos céhek és a mezőgazdaságban működők (szőlőművesek, állattartók) kevésbé ismert szerveződései a „regulák" szempontjából nagymérvű hasonlóságot mutatnak, történetileg egymásra épültek. A mezővárosi anyagban valószínűen tételezhető, hogy az egyházi organizációjú testvérületek jöttek először létre, amiket a 14. században követtek az iparos céhek. Ezzel párhuzamos folyamat volt a szőlőmonokultúrás mezővárosok confraternitásainak létrejötte is, amiket csak a 17-18. században kezdenek „kapás céh" névvel illetni. Azonban több korai vallásos társulat „céh" jelölése mögött is szőlőművelőket találunk. 1 " Az alábbiakban főként szőlőművesekből álló gyöngyösi vallásos céheket mutatunk be, melyek száma a 15-20. században 5-16 között mozgott. Megkiitönböztetjük őket a mezőváros iparos céheitől, mely organizációk száma a 19. század végéig 10-18 között változott." Továbbá attól a 10-15, különböző célú egyesülettől is leválasztjuk a vallásos céheket, amelyek csak viszonylag rövid ideig működtek (balkáni kereskedők 18. századi Arnót Kompániája, protestáns egyesületek, polgári, kaszinó és ipartársulatok). |: E behatárolás lehetőséget ad a katolikus társulatok történeti alakulásának megrajzolására, azok „barokk jellegének" vagy „középkori hagyományának" kiemelésére,'valamint a továbbélés formáinak megállapítására. A török korban is kontinuus, katolikus oppidum egyik kohéziós erejét jelentették e társulatok, ahol „íratlanul is a kapás, a nemes és a mester nem keveredett", s a kiterjedt családi kapcsolatok érvényesülési előjogokat adtak. Azonban a földesuraktól kikényszerített korlátozott gazdasági és kereskedelmi jogokon kívül a mezőváros tanácsa gyakorolni tudta a kegyúri jogot is, ami biztosította az egyházi-társadalmi élet és a confratemitások belső demokráciáját. 1 "' Gyöngyös egyházi igazgatása 1788-ig a Szent Bertalantemplom plébániája alá tartozott, így a Szent Orbán- és Szent Erzsébet-templom, illetve Gyöngyöspüspöki falu is. Ekkortól megosztották a területet, s a város déli részén, mint alsóvárosi plébánia működött a 15. században alapított ferences templom, ide kapcsolván Gyöngyöspüspökit is. A ferences rendet tehát nem számolták fel a királyi rendelet alapján. A mezőváros életében szerepet játszó jezsuiták tevékenységét azonban megszüntették, akik 1634-1773 között voltak Gyöngyösön. A jezsuiták időszakosan megkapták a Szent Orbán-templomot és 6. kép. A Szent István Vértanú Céh tárgyainak jegyzékéből (1823) Gyöngyössolymos templomát, a városban kálváriát építettek és iskolát alapítottak. 14 A mezőváros egyháza - de gazdasága és társadalma is - lényegében egységet képezett a két, egri püspökségi, illetve érsekségi faluval. A folyamatosan jelenlévő ferencesek mindig közvetítő és megőrző szerepet játszottak a „nemesi vármegye", a „jezsuita püspökök", a „török pasák" ellenében a „parasztvármegye", „a szorongatott oppidum népei", a „hívők lelke" érdekében." II. A város legkorábbi confraternitása a 13. század végén épült Krisztus Teste kápolnához köthető. E kápolnát Gyöngyös földesura, Csobánka János fia, Sámuel kapta 1301-ben a birtokmegosztás révén, amit testvére László mester építtetett."' A Krisztus Teste Társulatok a 14-17. században Soprontól Nagyszebenig a buzgó és tehetős polgárokat tömörítették a plébániatemplomokhoz, illetve alapítványi kápolnákhoz." A gyöngyösi középkori társulat rendtartását nem ismerjük, de valószínűen a pozsonyihoz és lőcseihez volt hasonlatos.'" Az 1549-es bortizedjegyzék szerint (Confraternitates vinearum) a társulatnak 16 budai iccés közösen művelt szőlője volt, míg a kápolnához 85, a kápolna rektorához 28 icce tizedet adó szőlő tartozott az északi szomszéd falu, Sólymos hegyén."' A Capella Corporis Christi a 16. század második felében elpusztult, helyére később a Szent Orbán-templom épült 20 A társulatot 1645-ben Kisdy Benedek egri püspök megújította. 21 A „Coetus Corporis Christf-nek 1766-ban a Bene-patakon egy kerekes malma, a Felső-Kertmegi hegyen 40 kapás, szőlője volt. Továbbá „habent regulis, curant celebrari 52 sacra lecta. cantata 4" 22 ( 1. kép). 1767ben a Szent Bertalan-templomba átkerült vagy megújított oltárukat regisztrálták, 2 "' elszámolási könyvüket is említik ugyanebből az évből. 24 Valószínűsíthető, hogy a szigorú rendtartási! társulat a 18. század végéig működött. Erre utal a eonfraternitas folyamatosan módos anyagi helyzete,
