Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
KECSKÉS PÉTER: Vallásos társulatok Gyöngyösön
7. kép. Társulati fáklya a ferencesek sekrestyéjének folyosóján (1983) továbbá a környező helységek oltárral rendelkező fíliálétársulatai: Gyöngyöspata (1746), Hort, Szűcsi és Abasár (1766). Az abasáriak ekkor 6-6 misét mondatnak évente az élőkért és holtakért, elhunyt társaik temetésén részt vesznek, gondozzák a Krisztus Teste oltárt, s közösen művelt szőlejük a Jóvilág hegyen volt. :5 A Szent Miklós Céh plébániai alapítású, 1549-ben a solymosi Toka-hegyen volt 16 budai iccés dézsmás szőlője. 2 " Közösen művelt szőlőjük az első foglalás jogán az övék. 1750-ben 12 kapás nagyságú („vini circea 18 urna"). 27 Az 1746-ban Gyöngyössolymoson jegyzett Szent Miklós Céh feltehetően a gyöngyösinek része. 2 * A Bertalan-templomban lévő oltárukat a 18. század közepén réginek minősítették, s 1754-ben eladták. : '' 1766-ban oltár és szabályzat nélkül működtek, s a Bene-pusztán „fél porciós" malomrészük volt.'" 1789-ben felszólítást kaptak - a többi társulathoz hasonlóan -, hogy a „Tűz Oltó Szerszámok vevése végett" a tanács kasszájába 10 rénes 8. kép. Borivóedény, kis pintes (Szent István Társulat, I 880) forintokat fizessenek be.-' A gyöngyösi Szent Miklós Társulat a 18. század végén megszűnt, tagjaik más társulatokhoz szegődtek, az 1810-es jegyzékben már nem szerepelnek. í: A következőkben három olyan társulat anyagát ismertetjük, amelyeknek 18. század eleji, megújított rendtartásait és 18-19. századi kéziratos, illetve tárgyi emlékeit áttekinthettük, továbbá 16. századi gyökereikre rámutathatunk, végül 20. századi életükbe bepillantást nyerhettünk: „Szent Kereszt- (1701), a Szent István Vértanú( 1711 ) és a Szent Tamás Társulat ( 1726). A három társulat reguláit összehasonlító módon úgy mutatjuk be, hogy az eltéréseket a Szent István Vértanúéhoz hasonlítjuk:'" 1. „Elsőbben is minden Esztendőben ...mind Öreg, mind szolgáló Dékányokat kell választani, és az Öreg dékányokat a szent oltáron a Czeh Jószágotskájának oltalmazására Gyarapítására, és el nem idegenitésére annak rendi szerint meg esküttetni." A Szent Kereszt Céhibe ekkor „illendő Etel és Ital adatik az ó dékányok részérül." 2. Az öreg dékányoknak mindenkor „tisztesség adassék", ellenkezés esetén 50 pénzt kell fizetni. Vonatkozik ez külön a szőlőmunkák idejére (metszés és kapálás). Az új tag 12 pénzt tesz le, s „szolga dékányságot el kell viselnie egy esztendeig." 3. A „teljes ünnepeken" (évi három-hat alkalom) a patrociniumoktól függően „az énekes miséken és vecsernyéken a dékányok égő szövétnekkel tartoznak adstálni". „Az egész Czéh népe pediglen offertorimok idején az oltárhoz járulván egy-egy pénzt le tenni" köteles. 4. „Egész esztendő által járandó processziókon tartoznak a szolga Dékányok zászlót viselvén egö szövétnekekkel szolgálni, hogy ha pediglen valaki ezen Czehbeliek közül súlyos betegségben esvén..., tartozik a Dékány két két embert melléje rendelni..., Magok is az. öreg Dékányok tartozzanak a beteget meglátogatni (a pestisben levőket ki véve)". E punctum a másik két társulatnál a havi miseszolgáltatással kiegészül: „Minden hónapban a Dékányok tartoznak egy énekes misét mondatni a Sz. Kereszt oltárán", illetve „Minthogy ezen Cong-regtionak régi bé vett szokása az, hogy minden esztendő el folyása alatt hites Öreg Dékányok által 12 olvasva való Mise... szokot Sz. Tamás Oltáron celebráltatni." 5. „Ha pedig a Czéh béliek közül valaki, a vagy felesége, gyermeke és legkisebb egy kenyéren lévő tseléggye is e világbul ki múlik a Dékányok egész igazsságot ki adni, és hat szövétnekekkel, és az egész Czéh népivel együtt a temetésen jelen lenni tartozzanak". E tétel utolsó mondata így szól: a céhbeliek „ha ollykor a Sz. Miséről és Temetésekről is el maradnának is. a szőllő munkának idején mind azáltal tartoznak munkást küldeni, vagy a Czéhnek kedveskedéssel lenni". Ez azt jelentette, hogy a következő összejövetelen „bort kellet feltenni saját költségen". 6. A céhbeliek közötti veszekedést, háborúságot szigorúan bűntették (egy forint). „Más Biró elébe senki ne mehessen valameddig a Czéh előtt el nem igazittatik". s tanúnak „más Céhbül kelletik érdemes embereket szálli-
