Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

KECSKÉS PÉTER: Vallásos társulatok Gyöngyösön

tátott történeti források erről keveset szólnak, továbbá a kéziratos anyagok és tárgyak nehezen hozzáférhetőek.

5 A confraternitások sorsát három központi adminisztratív intézkedés is befolyásolta. 1782-1788 között királyi rendeletek tiltották be működésüket. 1872-ben „tévedésből" az iparos céhekkel együtt a vallásos céheket is igyekeztek megszüntetni. 1950-ben államhatalmi erővel negligálták a szerzetesrendekkel együtt a laikus testvérületeket is. „Hivatalosan" újból 1990-től működhetnek.

4 Vannak azonban olyan régiók, ahol a vallásos társulatok történeti folytonossága, szerves, illetve kimutatható hatásokra történt átalakulásuk nyomon követhető. Az egyik ilyen terület a Szécsény, Gyöngyös, Jászberény, Kecskemét és Szeged városok vonala, másképpen az a török hódoltságbeli ék, ahol a Duna-Tisza közén a katolikus magyar szigetek megmaradtak.

5 Ezen a területen a ferencrendi szerzetesek - a pasztorizációs munkán kívül olyan kulturális missziót is betöltöttek, ami a mezővárosok társadalmi életének szinte egészét meghatározta, időnként a jezsuiták segítségével.'

1 Tovább szűkítve témánk körét, a gyöngyösi vallásos társulatokról foglaljuk össze ismereteinket. E confraternitásokról már publikáltak levéltári adatokat, s egyről néprajzi leírást is.

7 Arra teszünk most kísérletet, hogy a 4. kcp. A Szent István Vértanú Céh pecsétje (1796) mából visszanyomozó, néprajzi módszerekkel még gyűjthető szóbeli hagyományt és vallásgyakorlatot a 19. századi társulati tárgyi emlékanyaggal kössük össze. Továbbá a 18-19. századi közösségi tulajdonú kéziratos könyvek