Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

SABJÁN TIBOR: A takaréktűzhely meghonosodása a magyar parasztságnál

dányaikat, de a Tiszántúlon gyakrabban fordulnak elő. KISS Lajosnak lehet igaza, aki azt írja a szegény ember épített magának így takaréktüzhelyet, átalakítva az ajtó felőli kispadkát.

hl

" Az ilyen takaréktűzhelyeknek sokszor keretje sincs, csak egyszerűen ráhelyezik a főzőlapot a tűzhely falára. Többé-kevésbé jellegzetes vonásokkal rendelkeztek az észak-magyarországi belülfűtős kemencék mellé épített takaréktűzhelyek. Belső szerkezetük az általános típus szerint nézett ki, főzőrészük és kiemelkedő sütőjük volt. de mivel a tűzhely a szoba közepe táján helyezkedett el, füstelvezetésük - ebből adódóan néha a formájuk is eltért a máshol megszokottól. A függőleges kürtőjű kemencék mellett álló takaréktűzhelyek füstjét bádogcsövön vezették a padlásra, vagy a kürtőbe kötötték be. Ahol szabadkéményes konyha volt a szoba mellett, ott a tűzhely füstjét hosszú úton. a mögé falazott padkában vezették el, vagy egy derékszögben megtört füstcsővel irányították hátrafelé a kéménybe. Bármelyik megoldás10. kép. „Erdélyi parasztkályhák" azaz tutik a Kaláni Bánya- és Kohó- Részvény-Társaság 191 l-es árjegyzékéből san, de abból a tényből kiindulva, hogy ilyen típusú takaréktűzhelyek esak itt találhatók, arra kell gondolnunk, hogy gyári, illetve bolti elemek felhasználásával a parasztság alakította ki. Később aztán ez a típus visszahatott a gyári kínálatra is, és megjelent a környező öntödék termékei között. A Kaláni Bánya- és Kohó-Részvénytársaság 1911-ben megjelentetett árjegyzékében külön oldalon (133. o.) szerepelnek az „Erdélyi parasztkályhák", melyek nem mások, mint a kisméretű (47/39/26 cm) öntöttvas fűtők. A takaréktűzhelyek egy másik jól megkülönböztethető típusát az alföldi boglyakemencék padkájára épített sütő nélküli tűzhelyek képviselik. Ezek is bolti elemek felhasználásával, a paraszti egyszerűsítés során alakultak ki.'

ss Ritkábban ugyan, de néha a konyhában vagy az udvaron is láthatók példányaik. Első ábrázolását JANKÓ Jánosnak köszönhetjük, aki 1894-es Szabolcs megyei tanulmányútja alkalmával rajzolta le a búbos kemencével egyetemben.

m A Duna-Tisza közéről is ismerjük pél-