Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

SABJÁN TIBOR: A takaréktűzhely meghonosodása a magyar parasztságnál

takaréktűzhelylapok (Sparherdplatten) előállítását: a kassai hámorban és a Gömör- és Kishont vármegyei borosznoki öntödében." Ekkoriban a tűzhelylapok gyártása és forgalmazása már teljesen általánosnak tekinthető, ahogy egy 1846-ból származó feljegyzés is „sparherthez hozott vastáblák^-ról tudósít bennünket.

11 Nemcsak az alkatrészek gyártása, hanem a kész tűzhelyek használata is általánosnak tekinthető már ebben az időszakban. A kortárs újságíró DIENES Lajos a tűzhely előnyei mellett már a gyártás minőségének visszásságait is kifigurázza. Finom iróniával fűszerezett beszámolója élvezetes olvasmány, egyben jó történeti dokumentum is, ezért részletesen idézzük a Vasárnapi Újság 1857-es évi 33. számából: „Sok gazdaasszony czirogatta már mióta a takaréktűzhelyek föl vannak találva - kedves életpálját mind addig, mig nem hozatott neki Pestről vagy más városból ollyan konyhai diszbutort, melly se füstöt, se lángot nem mutat; melly sokkal kevesebb tűzifát emészt; mellyen nem kell a pecsenyét nyárson forgatni, mellyen nem kozmásodik meg az étel, és a mellynek barlangjaiban főzéskor csibét, libát, bélpecsenyét, kolbászt, hurkát, pogácsát, rétest stb. olly könnyű szerrel lehet megsütni, hogy úgyszólván nincs is mind ezen jófalatok megsütésével egyéb vesződés: mint betenni, (s annak idejében kivenni) a kemencze bőségü tűzhely-fülkébe (vagy magyarán mondva rérhbc). És nagyon sok gazda áldotta már össze-vissza azt az embert, aki a takaréktűzhelyet kitalálta; mert ugy tapasztalja, hogy azt a takarék czimert csak bitorolja a drága tűzhely s tulajdonképen - az egész évi szükségletet összeszámítva - több fát felemészt, mint azok a terpedt tűzhelyek, mellyck nemeilyikén egy szegény zsellérházat lehetne építeni, s hány szakácsné kivánt szerencsés utat az alvilágra annak a mesternek, a kinek művében az ő drágalátos rétese, finom irósvajas pogácsái ollyan feketévé égtek, mint a mosdatlan czigánygyerek; de még tensasszony is akadt nem egy. a ki nagyon megsajnálta, hogy olly hamar elhitte a »nein füstölest« mert bizony füstöl az ő hires takaréktűzhelye. Mindezek pedig nem azért vannak elmondva, mintha a mi derék iparosaink által készített takaréktűzhelyek fölött akarnánk - kivétel nélkül - pálezát törni; hanem azt sem tagadhatni, hogy csinálnak biz' imitt-amott ollyan takaréktűzhelyeket, még pedig ugyancsak borsos áron, a mellyekre jobban rajok illenék a pazartűzhely czim a nagy faemésztés és magas ár miatt, a minek egyebek között főkép az egyik kártékony oka; hogy több gond fordittatik az alakra s csinosításaikra; mint a czélszerű, természettani szabályokon alapuló belalkatra."

3; Mivel fejezetünk címében és tartalmában a takaréktűzhelyek magyarországi elterjedésének történetét szerettük volna felvázolni, nem célunk, hogy a múlt század második felének adatokban igen gazdag tűzhelyhasználatát is áttekintsük. Ebben az időszakban a magyarországi öntödék nagy mennyiségben gyártották a takaréktűzhelyek öntöttvas alkatrészeit, sőt olyan tűzhelytípusokat is (például hajótűzhelyeket), melyeket teljes egészében öntvényelemekből állítottak össze, és mint komplett tűz3. kép. A Högl vaskereskedés hirdetése, melyben a dernői öntödében készült tűzhelytáblákat is kínálnak megvételre (Vasárnapi Újság 1857. 26. sz. 250.) helyeket bocsátottak forgalomba. A bádoglemez borítású hordozható takaréktűzhelyeket a lakatosok, vagy a nagyobb kapacitással dolgozó lakatos- és lemezárugyárak készítették. Ok állították elő a falazott takaréktűzhely készítéséhez használt alkatrészek (ajtók, szabályozó szelepek stb.) jelentős részét is, kivételt egyedül a tűzhelylapok jelentettek, melyek minden esetben öntöttvasból készültek. A tüzhelyalkatrészek és a kész tűzhelyek forgalmazását az egész országot - sőt nem egy esetben az egész monarchiát - behálózó vaskereskedések, kereskedelmi és fogyasztási szövetkezetek (például az 1898-ban 4. kép. Krail Pál vaskereskedésének hirdetése 1854-ből. Többek között pléh és öntöttvas tűzhelyeket kínálnak megvételre (Vasárnapi Újság 1854. 6. sz. 48.)