Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
GILYÉN NÁNDOR: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra
zaira ugyan már JANKÓ János felhívta a figyelmet, de megállapítása - talán a „német" és a „magyar' házzal kapcsolatos, tévesnek bizonyult elmélete miatt - nem talált visszhangra. Az újabb kutatások azonban egyértelműen alátámasztják ezt a megfigyelését"' (4. kép). Meg kell még jegyezni, hogy az alföldi, szabadkéményes házban a belső fejlődés folytán is kialakult a kétsorosság csirája. A szabadkémény bejárat felőli oldalát alátámasztó gerenda vagy boltív ugyanis a pitvart jelképesen is két részre osztotta. A hátsó, kémény alatti rés/ vette át a konyha szerepét, míg a bejárati szakasz, egyre inkább közlekedővé, előszobává vált. A gerenda vagy boltív alá századunkban egyre gyakrabban ajtóval áttört falat építettek, és ezzel a helyiséget ténylegesen is kettéosztották. Mivel az alföldi ház, éppen fejlettsége miatt, már a 18. századtól erőteljesen és egyre messzebbre terjedően hatott a szomszédos területekre, az alaprajz fejlődésének ez az útja a magyar nyelvterület jelentős részén ismertté vált. A tornác beépítése A tornác, mint fedett, de nyitott tér, csak laza kapcsolatban áll a lakáskultúrával. Jó időben házi, elsősorban háziasszonyi munkák helye, gyakran alkalmi vagy - természetesen csak nyáron - állandó jellegű alvóhely (ez utóbbit az itt elhelyezett ágy jelzi). Az öregek napközben is szívesen üldögélnek a tornácon, könnyű munkát végezve, a szomszédokkal beszélgetve. A dunántúli házterületen, ahol minden helyiség a szabadból nyílik, jelentős a szerepe, mint közlekedő térnek. Talán ezért is váltak a tornácok itt elsősorban többé-kevésbé zárttá. A tornác valószínű eredetével, elterjedésével éppen a lakáskultúrában betöltött csekély szerepe miatt itt nem foglalkozunk. 24 Annál fontosabb azonban témánk szempontjából a tornác beépítése, amit belső fejlődésnek tarthatunk. 25 A tornác a múlt század közepe és az első világháború között terjedt el a népi építészetben, feltehetőleg elsősorban azért, mert a jobbágyságból felszabadult parasztság - kivált a tehetősebb rétegei - ebben találta meg vágyainak, a birtokos kisnemesi életforma elérésének hatásos építészeti kifejezését. Mivel azonban funkciója, mint láttuk, alig volt, szinte elterjedésével cgyidőben megkezdődött beépítése is. Mint fedett, és csak egy oldalon nyitott, sőt sokszor ezen az oldalon is falazott mellvéddel határolt helyiség, szinte kínálkozott az olcsón és kevés munkával megvalósítható beépitésre. A Dunántúlon ezen kívül az említett közlekedő szerepe is ebben az irányban hatott. A századfordulón a Balaton vidékén JANKÓ János ezt már mint általános jelenséget tapasztalta (5. kep), de szinte cgyidőben GYÖRFFY István is az egyébként teljesen más jellegű Nagykunságban és BELLOSICS Bálint a Bácskában. 2 " Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a tornácok beépítése legkésőbb a múlt század negyedik negyedében megkezdődött. A tornácnak először általában csak az egyik vagy mindkét végét falazzák be, és itt legtöbbször kamrát - amely a lakóhelyiségeket is bizonyos fokig tovább tehermentesíti , néha kis szobát vagy nyári konyhát alakítanak ki 2T (6. kép). Ezek a helyiségek a tornác legtöbbször csekély szélessége miatt viszonylag kis értékek, felhasználásuk azonban mint láttuk, rendkívül változatos (ami éppen új és spontán kialakulásukra utal). Érdekes jelenség a katonaszoba újbóli megjelenése a tornác elfalazásával, amely már nem hatósági sürgetésre, hanem jól felfogott üzleti érdekből készül. 2 " A tornác részbeni beépítése következtében alakulnak ki legtöbbször a lopott, kettős stb. tornácok. A teljes beépítés viszont előszoba, folyosó, gang kialakítását teszi lehetővé, aminek különösen a dunántúli, eredetileg több bejáratú házban van a lakáskultúra szempontjából nagy jelentősége. Jellemző, hogy egy kisnemesi falu. Szentgál elöljárósága már az 1896-os millenniumi faluban egy ilyen, a község építkezésére jellemző, és egyben rangosabbnak vélt házzal kívánt ország-világ előtt bemutatkozni 24 (7. kép). I I 5 P i-n n n ID 1 £ J 1 h1 1 1 'el 0 1 2 3m 6. kép.Részben beépített tornác, Kecel (Bács-Kiskun m.) SZTRINKÓ István 1984. 763. 1: szoba, 2: konyha, 3: szoba, 4: boros kamra, 5: éléskamra, „kiskamra", 6: kiskonyha, 7: „gang", 8: istálló
