Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
ZENTAI TÜNDE: A takaréktűzhely a parasztházban
18. kép. A hidasi takaréktűzhely szobában álló „kályha" része. ZENTAI Tünde felvétele, 1994. megyei Győrén elmondták, hogy volt olyan ház, ahol a szobai cserépkályha konyhában lévő szája elé sparheltet építettek, s a benne rakott tűzzel fűtötték a kályhát is. A takaréktűzhely azonban nem melegítette föl eléggé a kályhát, ezért aztán ez a fajta kombináció nem terjedt cl. 7 '' A századfordulói Komlóról (Baranya m.) ANDRÁSFALVY Bertalan arról számol be, hogy a régi cserépkályhák és búbos kemencék „... helyett a szobát már úgy igyekeztek befűteni, hogy a szabadkonyhában lévő sparhelt lángját és füstjét vezették a szobai kályhán keresztül vissza a kémény alá." 77 Laskói adatközlőim (a drávaszögi Baranyában) hasonló tüzelőberendezés emlékét idézték föl. A szobában szögletes, meszelt téglakályha foglalt helyet. A mintegy 180 cm magas, tagolt testű építmény két egymásra emelt négyzeteshasáb alakú idomból állt. Felső része körben négy ujjnyival keskenyebb volt az alsónál, benne sütőt helyeztek cl. Tetejéből kályhacső nyúlt a mennyezetbe. A konyhában a közös válaszfalnál, arra merőlegesen egy két főzőlapos vályog porhclt állt, s rajta kérésztől fűtötték a kályhát." s Az 1950-es évek végén a sárközi Deesen (Tolna m.) ugyancsak emlékeztek olyan pórhelre, amelynek sütője átnyúlt a szobába. A megoldásról megjegyezték, hogy nem volt olyan gyakori, mint a vindofhi™ KÖRMENDI Géza Komárom megye északi részének banyakemencés házaival kapcsolatban megemlíti: „Elfordult, hogy a kemence szája elé sárpadka helyett rakott sparheltet építettek."*" A felsorolt szórványos adatok szóbeli visszaemlékezésekből származnak. Gyűjtőik a tüzelőszerkezetet magát nem látták. A szak19. kép. A hidasi takaréktűzhely szobában álló sütője az alatta lévő. hátrafelé nyíló fáslyukkal, ZENTAI Tünde felvétele. 1994. irodalomba - az említett utalásokat leszámítva - nem került bc. sl Nem sikerült nyomára bukkannunk a régi fényképek és rajzok között sem. 1994 nyarán azonban, amikor a Baranya megyei Hidason a „Magyar falu"-ban fölkerestem egy házat, hogy megtekintsem a helység utolsó régi ká/yhaját, egy falon átbújtatott üikaróktűzhclycX találtam, amelyre ráillettek a fenti leírások jellemzői. A hidasi szoba-konyhás vertfalú épület keskeny, lepadlásolt konyhájában, az ajtó mögött, a szobai válaszfalra merőlegesen egy átlagos méretű rakott sparhelt áll. A vályog közfalba magas és tágas fülkét mélyítettek, a tűzhelytest hátsó platni alatti része benyúlik a fülkébe. A fal másik oldalán a szobában a konyhai főzőtűzhcllyel összefüggő 128 cm magas téglaposztamens, a kályha foglal helyet, felső részében az ajtó felé nyíló bádogsütővel. A kályha sütő alatti lábazati része kissé karcsúsított és elszedett. A szoba hátsó fala felé néző oldalán deszkaáthidalású fáslyuk látható. Az egész építmény malteros vakolatú, melynek felületét cscmpeiitánzatú mintával díszítették, és sötétbarnára festették. Egy téglasornyi, keskeny párkányt is képező fedőlapját fehérre meszelték. A fedőlap közepéből vas kályhacső vezeti a füstöt a mennyezeten át a kéménybe. A konyhai sparhelt átlagos tűztérrel, aljában öntöttvas rostéllyal, valamint gombos fogantyúja szegecselt bádog ajtóval és ajtós hamuzólyukkal rendelkezik. Két oldala homorú. Teste a tűztér alatt elkeskenyedik, a hamuzónyílás mellett szélesebb, majd a két lábnál megint összeszűkül. A lábak kis deszkaáthidalású fáslyukat fognak közre. A
