Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

ZENTAI TÜNDE: A takaréktűzhely a parasztházban

20. kép. A hidasi takaréktűzhely hosszmetszete: I. tűztér, 2. rustély, 3. hamuzóüreg, 4. fáslyuk, 5. sütő, 6. füstcső, 7. a sütőt tartó láb, 8. fülke a szoba és konyha közötti válaszfalban, 9. főzőlap, KOVÁCS István László rajza barokkos körvonalú tűzhely sarkai élszedettek. Falfelületeit bevakolták és fehérre meszelték. íves záródású fülkéje fehér meszelésével elüt a piktorolt faltól. Benne egy rakodó deszkapole található. A tüzelőszerkezetet télen ma is használják. Építési idejéről a tulajdonos semmit sem tud. A házzal együtt egy német családtól vásárolta. A datálatlan lakóépület a 19-20. század fordulóján készülhetett/

2 A hidasi falon átbújtatott rakott tűzhely a takaréktűzhely meghonosodásának folyamatában csak egy kísérlet, ami nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mégis nagy jelentőségű, mert egyszerre példázza a hagyomány erejét és az újítás igényét. Arról az útkeresésről árulkodik, amelynek során megpróbálják a korszerű új berendezés és a több évszázados tüzelőszisztéma előnyeit egyesíteni. Hidason a kályha nagy múlttal rendelkezik, még nem tudnak megválni tőle, amikor a sparhelttel megismerkednek. Olyan tüzelőberendezést akarnak, ami a konyhából fűtött kályhánál megszokott tisztaságot és egészséges meleget biztosítja, ezért a takaréktűzhely sütős részét befordítják a szobába a kályha helyére. Az új tüzelő azonban ennek a fokozott elvárásnak nem tud megfelelni, így nem is terjed el széles körben. Talán ez az oka, hogy a tudomány számára szinte észrevétlen marad. Végigkísérve a takaréktűzhely útját a paraszti háztartásokba, a válogatott adatokból kitűnik, hogy ez a tüzelőberendezés a 19. század közepétől az 1970-es évekig" fontos szerepet tölt bc a magyar falusi otthonokban. Elterjedése összefügg a gazdasági fejlődés és a polgárosodás mértékével. Befogadásának módja és ideje szoros kapcsolatban áll a hagyományos tüzelőszerkezetek változásával. Következésképpen tájanként és társadalmi rétegenként bizonyos időeltolódással valósul meg. Nagyobb arányú térhódítása a 19. század végén keződik. Virágkora a 20. század első fele, ekkor szinte mindenütt általános. Hanyatlásának tünetei az 1930-as évek táján jelentkeznek, és az 1950-es évektől fokozatosan átadja helyét az asztali tűzhelynek. Az 1970-1980-as évében pedig a gáz- és villanyfőzők megjelenésével^ a takaréktűzhely története véget ér.