Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

ZENTAI TÜNDE: A takaréktűzhely a parasztházban

kép. A hidasi takaréktűzhely konyhában lévő része, ZENTA1 Tünde felvétele, 1994. 16. kép. A hidasi takaréktűzhely főzőrésze. ZENTA1 Tünde felvétele,' 1994. I 7. kép. A hidasi takaréktűzhely és falifülkéje, ZENTAI Tünde felvétele. 1994. a konyhában húzzák föl, s a tágas, lepadlásolt térben mellé építik a rakott sparheltet. Mivel ezek a konyhák a legnagyobbak az ország területén, igen hamar a ház központi lakóterévé válnak. A konyhai tüzelőszerkezetek páratlanul gyors fejlődésnek indulnak. Már 1900-tól kezdve ismerünk többsütős, sparhcltcs, vízmelcgítős, kemencével, füstölővel egybeépített kaminkéménycs bonyolult tüzelőszerkezeteket, amelyek a gáz és központi fűtés elterjedése előtti tüzelőberendezések legmagasabb fokát képviselik. Ez a fejlődés mégsem egyértelműen pozitív, mert együtt jár a szobai fűtés hanyatlásával. A kályha megmentésére ugyan még számos kísérletet tesznek. Különféle átalakításokat végeznek rajta. Megpróbálják szobabeli funkcióját bővíteni. A módosítások többsége a takaréktűzhely hatását tükrözi. Már az 1890-es évektől gyakran építenek a kályha felső részébe sparheltek számára gyártott sütőt.""' A Délnyugat-Dunántúlon több helyen, Zalában és Somogy megyében a szemes vagy táblás kívülfűtős kályha egyik oldalán keskeny, hosszú, vaslapos főzőhelyet alakítanak ki.

J A lebontott kályha csempéit országszerte fölhasználják takaréktüzhelyek fölrakására. Köztük még mázatlan kályhafiókokból készített sparheltet is találunk."

5 Az alábbiakban egy olyan példát mutatok be, ami sokatmondóan szemlélteti a hagyományos, konyhából fűtött szobai tüzelőberendezés és az új takaréktűzhely kölcsönhatását. A Dél-Dunántúl néhány településén a szájhagyomány megőrizte egy szokatlan próbálkozás emlékét. A Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtése során ZENTAI Jánosnak a Tolna