Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
ZENTAI TÜNDE: A takaréktűzhely a parasztházban
szegénység és az ideiglenesség, netán a visszafejlődés szimptómája, hiszen a takaréktűzhely a 19. században sütővel együtt jelenik meg. Úgy tűnik viszont, hogy az erdélyi kandallók mellé rakott kis fűtők esetében más a helyzet. A kezdetleges, vaslappal fedett, sokszor elől nyitott főzőkcnicncók sajátos fejlődési utat mutatnak. Nagyon emlékeztetnek a korábbi, sütőkővel fedett kiskatlanos tüzelőkre. Talán KOS Károly nem is jár messze az igazságtól, amikor a fűtőt belőlük eredezteti."" S ezzel elérkeztünk a takaréktűzhely történetének legizgalmasabb pontjához, a befogadás kérdéséhez. Úgy látszik, hogy a táji különbségek elsősorban az adaptáció mikéntjében nyilvánulnak meg. S mivel a takaréktűzhely megjelenése, népivé válása belátható időn belül zajlik, lehetőségünk nyílik a regi és az új tüzelőrendszerck találkozásának, az új befogadásának megfigyelésére. A 19. század derekán, amikor a takaréktűzhely föltűnik, a parasztság lakáskultúrája az ország különböző részein eltérő fejlettségű, mind a füstelvezetés, mind a tüzelőberendezések szempontjából. A sík vidékeken a szabadkéményes konyhák már tekintélyes múlttal rendelkeznek, a Dunántúl délnyugati és középső területein még a füstöskonyha uralkodik, a Felföldön és Erdély legnagyobb részén a konyha kialakulása javában folyik. így a házak modernizálása tájanként más-más igények és szükségszerűségek szerint történik. A szabadkéményes, kívülfűtős kemencés, kályhás szobájú lakásokban a konyhák téli használata a legkényel14. kép. A talon átbújtatott takaréktűzhely axonometrikus kepe. Hidas (Baranya m.), KOVÁCS István László rajza metlenebb. A szoba tiszta és meleg, a főzés azonban csak a nyitott, huzatos kémények alatt oldható meg, melyeken át néha még a hó is behull. A füstöskonyha meleg ugyan, de az igényesebbé váló felszabadult jobbágy számára hovatovább elviselhetetlen a korom, a piszok és a velejáró „putriszag". A kandallós erdélyi otthonokban és a felvidéki belülfutős, kürtőskemencés házakban pedig még a szoba tisztántartása és füsttelenítése sincs jól megoldva. Szinte törvényszerűnek látszik, hogy a takaréktűzhely a lakáskultúrának ezeken a gyenge pontjain tudja „megvetni a lábát". Beillesztése a régi szisztémába így is nehézkes, a meghonosodás folyamata számos kísérletet és rövid életű megoldást is magába foglal. Úgy látszik, hogy a takaréktűzhely legkönnyebben a szabadkéményes házakba talál utat, melyeknek füstelvezető rendszeréhez jól tud alkalmazkodni. Előszóra szobákba kerül be. s ezzel megoldódik a téli hidegben való főzés problémája. Hozzáépül a föld alapanyagú kemencék ajtó felőli oldalához. Nagyobb gondot jelent a kályhás szobákba való bejutása. A meglevő drága kályhákat nehezen áldozzák föl, az egybeszerkesztés komplikáltabb és ezért ritkább is. Sokkal inkább tapasztalható, hogy az új házakat már kályha nélkül, csak rakott tűzhellyel építik föl. Máskor a tönkrement kályhát cserélik föl vele. Ennek következtében kályhás vidékeken a sparhelt helykímélő módon hosszú oldalával a falhoz simul. A kemencés szobák esetében gyakoribb, hogy a rakott tűzhely megtartja eredeti, kemence mellett elfoglalt, keresztben álló pozícióját, függetlenül a kemence fajtájától és formájától. A nyílt tűzhelycs szobák esetében a takaréktűzhely először ugyancsak a lakóhelyiségbe kerül be. így részben sikerül biztosítani a felföldi és erdélyi szobák tiszta levegőjét. Az erdélyi kandallós házakban a kis vaslapos tűzhely hosszú ideig főleg az ételkészítés körének bővítését és a fával való takarékoskodást szolgálja. Nincs sütője és füstelvezetése is mérsékelt. Az értékes csempés kandallók viszonyulása a takaréktűzhelyhez hasonló a kályháéhoz. Igen nehezen válnak meg tőle. A cserepes mellé, a nagy múltú kis fűtők helyére ritkán kerül rakott sparhelt, sokkal inkább a kandalló helyét veszi át az új épületekben. Ez a tüzelőváltás a 20. század első évtizedeiben gyorsul föl, de néhol még a két világháború között is tart. 7 ' A Felföldön a takaréktűzhelyet a hagyományos ház. egyetlen tüzelője, a szobai kemence oldalához rakják. S mivel a kemence szája bent van, kezdetben gyakoribbak a sütő nélküli sparheltek. Az 1870es évektől megkezdőik a kemencék kitelepítése a pitvarba, létrejön a konyha, a takaréktűzhely viszont bentmarad a téli fűtés és tüzelés biztosítására. Az átalakulás több generáción át tart, csak az 1930-1950-es években jut nyugvópontra. Eközben a konyha kialakulását hamar követi a rakott tűzhely ottani fölépítése is. 7: A takaréktűzhely a lentiektől valamelyest eltérő utat jár be a füstöskonyhás házvidékeken. A füstelvezetés itt a legégetőbb probléma. Mivel a dunántúli elmaradott régiókban a lepadlásolt kéménynélküli konyha oly sokáig elkerülte a modernizációt, a füstelvezetés a 19. század végétől fejlettebb módon, mászókéménnyel valósul meg. A kéményt
