Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

HÁLA JÓZSEF: Kőbányászat és kőfaragás a kalotaszegi Magyarvistán

8. kép. Faragott kerítésoszlop Magyarvistán 10. kép. Török István kerítéskövet farag 9. kép. Faragott kapuoszlopok Magyarvistán A magyarvistai kőipar fellendülését eredményezte a bukaresti Palatul Poporului (a Nép Palotája) építése. Az 1970-es évek végétói 1989-ig (Nicolae Ceausescu bukásáig) folyamatosan nyolcvanan-százan dolgoztak a hatalmas épület díszes kőfaragványainak elkészítésén. A mintákat Bukarestből kapták és az oszlopokat, párkányokat, díszítőelemeket stb. Magyarvistán, helybeli mészkőből faragták ki (11. kép). A magyarvistai kőfaragók évtizedekig és nagyrészt ma is a helybeli mészkövet használták, illetve használják fel. az utóbbi időszakban feldolgoztak más anyagot is. KOCSIS István Molnár kb. harminc éve szállít műhelyébe a székelyföldi Máréfalva környékéről fekete gránitot (andezitet), ANDRÁS János Zsüke (a fiával és annak társával) pedig 1991 óta jegenyei alabástromból készít (esztergál) különféle használati és dísztárgyakat.

4

"

1 A kőbányászat és kőfaragás eszközei A kő kitermelése az 1970-es évek végéig, a bukaresti munka megindulásáig kézi erővel és eszközökkel történt. Egyes munkafázisoknál háziállatok erejét is igénybe vették. A kőfaragó műhelyekben az 1960-as években jelentek meg az első gépek, a gáterek. Az első ilyen kővágó berendezést (amely mozgó vaslapokkal, kaolinhomok és víz segítségével darabolja az anyagot) KOCSIS István Molnár állította üzembe, azóta mások is rendelkeznek ilyen géppel. A kő megmunkálására némelyek újabban esztergát is használnak.