Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

gélikus tanító minden eskeíéskor 10 dénárt kapott.

234 Hosszúperesztegen a katolikus tanító esketési díja 1781ben 17 krajcár, egy media bor, egy libra hús, egy kenyér egyharmad része volt.

235 1779-ben Kethelyen jobbágy házasságkötése után 5 dénárt kapott.

236 Körmenden 1806ban esketés alkalmával az orgonálásért fizettek 30 krajcárt a kántortanítónak. Az őrségi falvakban - többek között Kercán - is évszázadokon át szokásban volt egyházkelés. Minden anya természetes kötelessége volt, hogy amikor először hagyja el a lakóházat szülés után, első útja a templomba vezessen, s ott hálát adjon Istennek a szülés alkalmával megmutatott segedelemért.

237 A szertartáson részt vett a tanító is, akinek az ezért járó díj Hosszúperesztegen a lelkésznek fizetett 5 krajcár egyharmada volt. Kethelyen felnőtt keresztelésekor semmit, de újszülött keresztelésekor 5 dénárt kapott Kreznerics Ádám tanító úr. A tanítómester résztvevője volt a halottal kapcsolatos szertartásoknak is. Ahol ő volt a harangozó is, ő csendítette meg a harangot, hírül adva a halálesetet a falunak. Jelen volt a virrasztásnál, a halott kikísérésénél, búcsúztatásánál, a temetésen, és a halott lelkiüdvéért tartott misén. A korabeli dokumentumok sok esetben egy összegben adják meg temetés alkalmával fizetendő összeget, néhol részletezik, hogy a szertartásokon való teendőkért mi lesz a javadalma. A 17. század elejéről ismerünk olyan díjlevelet, amelyekben csak természetbeni juttatásról írnak, a későbbiekben már szinte kivétel nélkül csak pénz járt a tanítónak. A halottat otthon ravatalozták fel. Az esti órákban gyűltek össze mellette a rokonok és a szomszédok virrasztani. Az éjfélig, gyakran hajnalig tartó virrasztást „az Oskola Mesternek kellett véghez vinni Tanítványaivar'

2

™ - írták a 18. század második felében. A gyermekek éjjeli virrasztását 1783-ban betiltották. 1843-ban pedig a tanítónak és diákjainak a halottas háznál való hosszas éneklést tiltották meg. „Az. őrségi egyházmegye 1843 jan. 31.-febr. l-jén Kercán tartott közgyűlése 4. pontja szerint a tanító csak akkor kaphat hozzá halottas háznál foglalatosságához (éneklés), amikor a holttestet a hajlékból kihozták, koporsóba zárva. "

239 Virrasztásért 1633-ban Ikerváron az evangélikus tanítónak 25 dénárt,

240 1708-ban Egyházasrádőcon 8 garast,

241 1799-ben Kethelyen a katolikus tanítónak 7 krajcárt, Zanaton a 18. század végén 10 dénárt fizettek és egy vászonkendőt is kapott. „Éjszakai éneklés "-ért 1690-ben Molnaszecsődön 25 dénár, 1697-ben Magyarszecsődön 25 dénár

242 1758-ban Hosszúperesztegen „egy-egy hetes", Zanaton a 18. század végén 10 dénár járt a tanítónak. A temetésen való részvételért külön díjazás járt. Néha csak szokás szerint fizettek, mint például Senyeházán, ahol 1803-ban „halotti temetésért a Suparintendentia Rendelése szerint"

24

' adtak pénzt a tanítónak. 1627-ben Felsőszölnökön az evangélikus tanítónak temetésért járt 1 pint bor, 1 cipó kenyér és 1 pecsenye,

244 1633-ban Ikerváron pedig 10 dénár.

243 1756-ban Búcsún minden egyes temetés után 12 dénárt kapott. 1806-ban Körmenden az evangélikus tanítónak temetésért 24 krajcárt a filiákban 7 krajcárt fizettek.

246 Halott kikísérésért 1690-ben Molnaszecsődön 12 dénár, 1697-ben Magyarszecsődön 12 dénár járt az oskolamesternek.

247 Számtalan díjlevélben külön részletezik azt is, hogy mennyit kap a tanító énekszós temetésért, búcsúztatásért, harangozásért. 1714-ben Felsőőrön a halott temetése és búcsúztatása 1 forint 20 krajcár volt.

248 1779-ben a kethelyi katolikus tanító temetés után 13 dénárt, halottak feletti éneklésért 7 dénárt, halottért való harangozásért pedig 5 dénárt, ünnepi gyászmiséért 25 dénárt kapott. Búcsún 1756-ban, ha a tanító énekelt is a temetésen, akkor még 12 dénárt, a temetésre harangozásért pedig 5 dénárt kapott.

249 1799-ben az egyházasrádóci tanító javadalma „ énekes halottért 7 krajcár, halottbúcsúztatásért 1 Ft, halott kiharangozásért 1 garas volt".

250 1859-ben Molnaszecsődön énekszóért 20 krajcár, búcsúztatásért 1 forint temetési díj járt. Még ugyanebben az évben az őrségi református egyházmegye területén a megállapított tanítói stóla énekszós temetésért 25 korona, búcsúztatásért 25 korona és forint lett.

231 Voltak olyan falvak, ahol külön fizettek a halott lelki üdvéért tartott mise celebrálásáért is. 1758-ban Hosszúperesztegen a temetés alkalmával tartott ünnepélyes misén a tanító „két hetest" kapott.

2

"

12 A tanítónak a filiákba is ki kellett menni temetésre. Ilyenkor általában a hozzátartozók szekeret küldtek érte. A körmendi evangélikus tanító gyalog csak akkor ment, ha az elhunyt rokonsága olyan szegény volt, hogy nem tellett szekérfuvarra.

233 Feladatai közé tartozott haláleset hírüladásakor és temetés alkalmával is a harangozás. „A beállott halált a templomi harangok csendítése szokta tudtul adni a gyülekezet számára. Ha férfi halt meg, akkor háromszor csendítettek a nagy haranggal, ha né) volt a halott, akkor kétszer ugyanazzal, ha pedig gyermek volt a halott, akkor a kisebb haranggal történt a csengetés ugyan úgy. "

254 1627-ben Felsőszölnökön „midéin halottnak harangoz kap 4 dénárt a mester".

2

^ 1648-ban Felsőőrön a katolikus „ludirektor ha halottra harangoz némelyek 2, mások 3 garast adnak tehetségük szerint".

2

^ Már korai adataink is arról tanúskodnak, hogy a tanító egyben harangozó is volt. 1648-ban Felsőőrön feljegyezték, hogy „időnként van ludirektor, aki egyben a harangozó is, a parókiális házban lakik és osztozik a parókus szegénységében".

231 1697-ben Gyanafalván volt ugyan iskolamester, de miután egyetlen tanítványa sem volt. temetéssel és harangozással szolgált. Ugyanebben az évben Egyházashollóson feljegyezték, hogy minden ház egy kenyeret, a házasságban élő zsellér egy kézi napszámot, vagy két garast, a magános zsellér fél napszámot, vagy egy garast ad a tanítónak a harangozásért.

258 1766-ban Major Pál katolikus tanító Bükön a harangozásért 13,50 forintot kapott. 1783-ban Kercán „harangozásért minden Gazda egy tsibétX adott.

259 1799-ben Egyházasrádőcon 10 forint 20 mérő búza, 20 mérő rozs és 9,5 öl tűzre való fa volt a harangozásért járó javadalom.

260 Nagyrákoson min-