Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.
den lélek 1 garast adott a harangozásért 1815-ben. Szalafon évi 20 forint volt a harangozásért járó díj. 261 A lelkész és a plébános dolga volt, hogy ellenőrizze és minősítse a tanítót, jól végzi-e harangozói feladatát. Ez a munkakör tanító és lelkész között sok viszálynak volt okozója. Csorba Pál büki kántorról a 18. században feljegyezték, hogy „Az esti harangozásban szorgalmas, de reggel hanyag." 1756-ban Dozmaton a katolikus tanító Nagy János, „jártas a gyermekek oktatásában és a harangozásban"? 62 1809-1827 között már egyre több jegyzőkönyv rögzítette, hogy a tanítónak nem kötelessége a harangozás. 263 Az 1838. évi őrségi egyházkerületi közgyűlés javasolta: „Az a tanító, akinek már 100 forint fizetése van, ne foglalkozzék a községben a hozzá illetlen harangozással, vagy jegyzoséggel. " 264 Ennek ellenére még a század derekáig általános gyakorlat volt, hogy a tanító egyben ellátta a harangozói tisztet is. A tanító nemcsak misére, istentiszteletre és temetéskor harangozott. Hétköznapokon reggel a harangszó hívta munkába a falu népét és este az imádságra. Szokásban volt egyes szőlőtermő vidéken a vihar elleni harangozás. Ezért a gazdák külön fizették a tanítót. Csepregen egy 16. századi díjlevélben a vihar ellen való harangozásról a következőt olvashatjuk: „Mikor rút, undok felhők vannak menydörgéssel és villámlással, míg az határon kívül vannak, akkor az öreg deákokkal harangoztasson a scholamester, hogy az, keresztyén emberek felemeljék az ő szivüket és az mennybéli Úr Istennek igen könyörögjenek, hogy ő szent Fölsége megoltalmazza mind marháinkat és mezőn való életünket, hegyen és völgyön való szőlőinket és minden marháinkat. " 265 A harangozásért a szőlősgazdák elsősorban musttal és borral, néhol pénzzel, vagy csirkével fizettek a tanítónak. Peszkócon 1627-ben a felhők ellen való harangozásért „minden szőlős embertől bő terméskor 5 pint, szűk időben 2 pint must járt. Mikor mester nincs, Peszkócról a gabonát a prédikátor szedi be, a bort pedig az, aki harangoz''. 266 1627-ben Felsőlendván a vihar elleni harangozásért minden szőlős embertől egy pint zavaros mustot kapott a tanító. 267 Bükön 1766-ban 13,50 forintot fizettek a gazdák. 1758-ban Hosszúperesztegen a vihar elleni harangozásért minden szőlőbirtokos után fél mérték mustot kapott az iskolamester, a hegyközség esküdtjei pedig gyümölcséréskor gyümölcsöt adtak neki szerdán és szombaton. 268 Ugyanebben a faluban 1781-ben a szüretkor minden szőlőskertből fél pozsonyi akó mustot kapott. Vízkereszt napjától a plébános megkezdte a házszenteléseket. Ilyenkor vette számba a házbelieket és szedte be az ún. lélekpénzt. A katolikus falvakban a plébánost elkísérte a tanító is két ministránssal és az egyházfival. Ok gyűjtötték össze a pénzt és az egyéb adományokat. Hoszszúperesztegen egy sertéslábat, zabot, vagy árpát és egy media bort kapott a plébános házszenteléskor, melynek egyharmada járt a szertartáson résztvevő tanítónak. 269 Zanaton szintén harmadrészét kapta. Kethelyen 1779-ben „házszenteléskor a plébános jövedelméből annak '/? részét megkapja ". 270 A tanításért járó tandíjat a szülők gyermekenként fizették, ami három részből állt: pénzből, tüzelőanyagból és természetbeni adományból ami általában gabona, kenyér és csirke volt. A 17. század elején Felsőszölnökön a tanító - noha három faluban tanított - fizetése igen kevés volt. Minden háztól egy-egy kenyeret kapott a tanításért. 3 köböl gabonát a prédikátor a maga javadalmából adott neki. 271 Zanaton a tandíj a 18. század végén negyedévenként 21 dénár, 1 kenyér, egy kocsi tűzifa volt. 272 1633-ban Ikerváron a mester kapott minden gyermektől 25 dénárt és egy-egy szekér nádat, 273 Pecölön szintén 25 dénárt. 274 1681-ben NemesdömÖlkön minden egyes iskolalátogató gyermek után a ludirektornak a szülőktől járt egy meszely gabona, egy kenyér, 1 garas és két gyerek után egy szekér fa. 275 1690-ben Molnaszecsődön „fát a gyerekek szülei szoktak adni, hazaszállítva". 1698-ban a veleméri szülők minden gyerek után egy kocsi fát adtak, 276 hasonló volt a fizetség Egyházashollóson is. 277 1714-ben Felsőőrön a református tanítónak évente „minden oskoláiba járó gyerektől I forint, kiknek száma terjed százon felyül"r 1 * 1756 ban fejenként 25 dénárt és egy kenyeret és évente egy szekér tűzifát fizettek a szülők. 1766-ban Bükön negyedévenként 18 frt volt a tandíj. Amikor 1783-ban a türelmi rendelet után, megindult a tanítás Kercán, minden gyermek fizetett 30 krajcárt, egy szekér fát és egy „tsibét", 219 négy évvel később a didactrum Kercán egy szekér fa, egy csirke és 1 forint volt. 280 1799-ben Egyházasrádőcon Patkó András minden iskolásgyerek után 30 krajcárt kapott. 281 Ebben az időben Harasztifaluban és Nagykölkeden télen minden gyermektől naponta egy darab fa, vagy évente minden gyerek után egy szekér fa járt a tanításért. 282 Az 1803-ban épített senyeházi iskolában az első tandíj 1 forint volt és minden gyermektől egy csirke és egy szekér fajárt. Egyházasrádőcon 1844-ben a református gyülekezet elhatározta, hogy az „iskola téli tüzelőjét ne a gyerekek hordják fel naponként a hónuk alatt, hanem minden érdekelt szüle) egy váltóforintot fizessen be a Rektornak, aki áfát megveszi, az. udvarra behoz.atja, s a szülők rendre fölfüré szelik és fölapritják. A pusztarádóciak készek 1 Ft tiz. krajcárt is megadni ugyanekkor, mintsem gyermekeiket téli zordon időben felhordással sanyargattatni". 2 * 3 Kercán 1859-ben egész évi tandíj gyermekenként már 50 krajcár volt. 284 Ugyanebben az évben Molnaszecsődön minden tanuló tandíj és csibeár fejében 1 forintot és 14 krajcárt fizetett (o. é.). 28 "" 1 Kevesebb volt a helybéli tanulók tandíja, több a filiákból érkezők és a más felekezetekhez tartozó gyerekekért járó tandíj. Felsőőrön 1714-ben a „vidéki gyermekektől és a Helybéli más Vallásitoktól esztendeig négy 4 Forint" (a helybéli reformátusok ekkor 1 forintot fizettek). 1803ban Senyeházán, a „külföldiek", vagyis a szomszéd faluból érkezők dupla tandíjat, vagyis 2 forintot fizettek. Kerkéskápolnán nem pénzt, hanem „minden gazda egy csirkét ád a senyeházi tanítónak a tanításért". 2 * 6
