Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

19. kép. Magtár. Vizlendva. JANKÓ János felvétele, 1894 gyobb részét a természetbeni juttatások tették ki. Ezek mennyiségét is mindenkor meghatározták, mértéket az éves termésátlag is befolyásolta. Kapott búzát, rozsot, zabot. A terményeket vidékenként köbölben, pozsonyi mérőben, csak mérőben, vagy metretában adták. Sárváron 1608-ban 20 köböl búza,

1

'" Pecölön 1633-ban 16 köböl búza,

194 Egyházashollóson 1697-ben „házanként negyed metreta gabona részben tavaszi, részben őszi búza"

195 járt a tanítónak. 1714-ben Felsőőrön 15 pozsonyi mérő búza, 15 pozsonyi mérő rozs és 14 pozsonyi mérő zab járt évente a falutól. Hosszúperesztegen „az alsó Getseni uradalom minden egyes holdja után az extrane us októl kap egy kévét".

m Voltak olyan falvak, ahol takarmányként szalmát is kapott a tanító, ezt keresztben, szekérben, vagy mázsában számolták. Felsőőrön 18. század elején 6 kereszt szalmát kapott.

197 A század végén Kercán

198 és Bajánházán egy-egy szekér szénát adtak a szülők a kercai iskolamesternek. Az összegyűjtött fán kívül olykor a falutól is igen tetemes mennyiségű fát kapott a tanítómester. Voltak olyan helyiségek ahol a tandíjon kívül is járt neki tűzifa. 1697ben Egyházashollóson „minden két ház hoz egy szekér tűzifát". A 18. század végén Herényben a községtől évente 7 kocsi tűzifát kapott.

199 1756-ban Nagykölkeden évente 3 szekér tűzifa járt a tanítónak.

200 1781-ben Peresztegen 15 öl tűzifát kapott a falutól, de itt szabad fahordása is volt.

201 1783-ban minden kercaszomori gazda egy szekér fát adott az új tanítómesternek.

202 A 19. század elején Senyeházán 2 szekér szalma, Kerkafalván 18 mázsa szalma járt a tanítónak.

203 A pénz, a termények, a fa a legfontosabb jövedelemnek számított. Azonban se szeri se száma nem volt azoknak az adományoknak, amelyek ezeket a fő jövedelemforrásokat kiegészítették. A tanítónak szőlőtermő vidékeken néha elég sok bort sikerült összegyűjtenie. Sárváron 1608-ban 10 akót kapott,

204 Kercaszomoron 5 akó járt neki, de „ha szüretkor kimegy, a tehetősebb embereket megkeresi, többet is kap " - írták az 1738-as díjlevélben.

20S 1803-ban Senyeházán 4 akó bor, 1838-ban Kerkafalván 3 és fél akó bor járt a mesternek. Peresztegen a 18. század végén ünnepi körmenetek alkalmával 1 pint bort kapott, szüretkor harangozásért minden szőlőskertből fél pozsonyi akó must járt neki.

206 Bort kapott a vihar elleni harangozásért is. Néhol gyümölcs is járt a tanítónak. Peresztegen gyümölcséréskor must helyett szerdán és szombaton gyümölcsöt is kérhetett a hegyközség esküdtjeitől.

207 Csepregen 1585-ben a rektornak joga volt kimenni a szőlőhegybe gyümölcsöt gyűjtögetni. „Ismeg nyáron, mikor az scholamester ki akar menni a szőlőhegyre mulatni, cseresnye éréskor kimehet harmad magával és ehetik az cseresnyésben alól az földről, de föl nem hághat az fára és egybe haza hozhat keszkenőcskéjében, tisztesség szerént, de ne szatyorban, avagy tarisznyában. Azonképpen mikor az boroczk érik is avagy másféle gyümölcs. " Még a múlt században is volt olyan tanítói vagy lelkészi díjlevél, melyben a leszedhető szilva mennyisége „két ráz.intás, egy toppintás" szavakkal volt jelezve - írta PAYR Sándor.

208 Voltak olyan falvak, ahol zöldségfélét is vittek a tanítómesternek. Kercaszomoron „répa, káposzta, mi telhetik",

209 Senyeházán „káposzta, répa elegendő"

210 Egyházasrádócon igen szigorúan megfedték azokat, akik nem adták meg a lelkésznek és a tanítónak a nekik járó káposztát. „A Curatoroknak szigorúan meghagyatott, hogy a szokásban levő 5, az az öt fej káposztát, melynek hárma a Prédikátoré, ketteje pedig az oskola Tanítóé, minden fogyatkozás nélkül beszedjék, a 'ki pedig azzal mentegeti magát, hogy káposztája nintsen, és valósággal nints is, tartozik minden fej káposzta helyett 1 az az egy garast fizetni, a ' melyből a bejövő summa a ' szerént osztassék el a belső személyek között, mint felly ebb a' káposztáról említődön. " A peresztegi tanító hüvelyes terményt is kapott: „a tel-