Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

18. kép. Sövényfalú pajta udvari homlokzata. SZNM-MNÉA-A-1534/5 közepéig a kissároslaki erdőben, Molnaszecsődön pedig még a század második felében is volt makkoltatási joga. A díjlevelek fő tételét, általában több mint a felét a párbér tette ki. Azok a járandóságok amiket a tanítómester kapott a hívektől terményben, pénzben és egyéb juttatások címén. A tanító „fizetését kisebb részben pénz, nagyobb részben terményekben, gabonában, kenyérben, tojásban, gyümölcsben élvezendi" - írták 1802-ben a sorokpolányi díjlevélben. A faluközösségtől a különböző szolgálataiért kapott pénzről már az egész korai díjlevelekben olvashatunk. Azokban az időkben, amikor a tanítómesterek egy-egy faluban csak átmenetinek tekintették megbízatásukat, legfontosabb jövedelmet a pénz jelentette. Tudjuk, hogy a 16. század végén a csepregi iskolából egy évre elengedték a nagyobb diákokat, hogy egy-egy faluban tanítsanak. Javadalmukból ruhát tudtak venni és továbbtanulásukhoz szükséges pénzt is össze tudták gyűjteni. Hasonló lehetett a helyzet az 13 évre tanítói állást vállaló református lelkésznövendékek esetében is, akiknek papi tanulmányaik folytatásához előírták a kötelező tanítási gyakorlatot. Olyan katolikus tanítókról is tudunk, akik szintén ideiglenesen maradtak egy-egy faluban. Ezeket feltehetően paphiány miatt szerződtették, de később mint tanítót nem alkalmazták. A rövid ideig szolgáló tanítómesterek tehát nem telepedtek le a faluban, se háztartást, se gazdaságot nem vezettek. Talán ezért is fordult elő sok helyen, hogy a tanító a plébánosnál, vagy a prédikátornál, lelkésznél, esetenként a falubeli családoknál étkezett. 1585-ben a csepregi díjlevél elég szigorúan rendelkezik arról, hogy a lelkész köteles a rektort étkeztetni: „minden ebéden és vacsorán három tál étket köll neki főzetni, az egyik tál étek borsos köll lenni és minden ebédére és vacsorájára egy-egy fél meszely bort köll adni a scholamesternek. Ha pediglen a prédikátor nem akar asztalt tartani, tehát az ő jövedelméből az malom böcsübűl negyven köböl búzát köll adni az scholamesternek az őasztaltartásáért... "

183 A győri székesegyházi főesperességhez tartozó Rábacsécsényben Madarász András katolikus tanítóról feljegyezték „hogy nekik [a falu lakóinak] naponként a közös imát vezesse az ünnepeket és a böjtöt előre kihirdesse, házról-házra nyomorúságosan tartják, és csekély gabonát fizetnek neki. De őt csak addig szándékoznak tartani, mig a plébános az isteni szolgálat végzését rendszeresen meg nem kezdi. Ezután nem kivannak tanítót tartani. "

m 0 minden bizonnyal licenciátus volt. Az 1698-ban készült egyházlátogatási jegyzőkönyv példája minden kétséget kizáróan Vas megyei katolikus tanítókra is vonatkoztatható. Rádócon 1708-ban Újvári Péter „iskolatanító" „kétkerülős " sorkoszton volt. Ez azt jelentette, hogy a tanítót évente kétszer étkeztette minden rádóci család.

185 A falu lakóitól kapott egyösszegű pénzbeli járandóság azonban általánosnak mondható. Pecölön, 1633-ban a mesternek 16 köböl búzát és 16 forint készpénzt fizetett a falu népe, a tandíjat külön számolták.

186 Sorokpolányban 1697-ben minden háztól a terményen kívül 10 dénárt is kapott a tanító. Iváncon ugyanebben az évben megegyezés szerint fizették. Itt a zsellérek 5 dénárt fizettek neki.

187 Magyarszecsődön ebben az időben az iskolatanítói fizetés 9 forint volt.

188 A szentgotthárdi plébániai iskola tanítója 1755-ben minden háztól 10 krajcárt, minden zsellértől 5 krajcárt kapott.

189 Felsőőrön 1714-ben az iskolamesternek „minden pár ember fizet 18 krajtzárt, melly mintegy nyolcvan forintot tesz".

m 1708-ban Egyházasrádócon 10 forintot,

191 Senyeházán 1803-ban 50 forintot,

192 Kerkafalván 1838-ban 66 forintot, Kisrákoson 40 váltóforintot kapott a tanítómester a falutól. A faluközösség egészétől kapott illetmények legna-