Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

17. kép. Sövényfalú pajta alaprajza, Egervölgy. SZNM-MNÉA-A-1534/5 fizetsége, legyen az akár pénz, akár természetbeni juttatás elsősorban attól függött, hogy a parasztközösségek menynyit tudtak áldozni tanítójuk eltartására. Jövedelmét nemcsak a telkek száma, a falu lakóinak, a családok és az iskolába járó gyermekek létszáma befolyásolta, hanem az is, hogy a falu a tanításon kívül milyen feladatokat követelt meg a tanítójától. A faluközösség legtöbb esetben rá volt szorulva a tanítómester olykor erőn felüli tevékenységeire, ami azt is jelentette, hogy ő maga minden tekintetben ki volt szolgáltatva a faluközösségnek. A kapcsolatot természetesen befolyásolta az is, hogy a tanító hogyan tudott beilleszkedni a falu életébe, hogyan teljesítette azokat a szigorúan meghatározott elvárásokat, amiért a falu őt eltartotta, amiért őt munkával, pénzzel, természetbeni szolgáltatásokkal ellátta. A tanító illetményét jóllehet koronként számos tényező alakította, a díj levélbe foglalt tételek mindig egy pontosan meghatározott vázra épültek föl. Egyik felét a használatra kapott ingatlanok számbavétele, a másik felét a tanító összjövedelmének felsorolása alkotta. Az úgynevezett fundus jövedelem a kert, a belső és külső telek használatából és a tanítót megillető jogok, a faizási, makkoltatási és legeltetési jog hasznából állt össze. A tanítói illetmény másik részét az a pénzösszeg, természetbeni juttatás és egyéb adományok tették ki, amit az egész faluközösségnek tanítótartás címén állnia kellett. Ide tartozott az úgynevezett párbér. Az egyházközséghez tartozó házaspárok, esetenként családok évente meghatározott készpénzt és terményt adtak tanítójuknak. A jövedelem harmadik részét a stóla jelentette, amit a tanító az egyházi szertartásokon való részvételéért, kántori szolgálataiért kapott. Szinte kivétel nélkül az utolsó helyen állt. a tanulópénz, a didactrum, ami készpénzből, terményből, néha csirkéből és tüzelőből állt. Az egyházközség hívei mindezek mellett kötelesek voltak bizonyos közös munkákat is elvégezni a tanító részére. Néhol a díjlevelekbe belefoglalták azokat a tételeket is, amiket az egyházi szolgálaton és a tanításon túl még elvártak a tanítótól és amikért külön pénz járt. A falu tanítója szolgálataiért elsősorban lakást kapott. Az iskolaház építése, karbantartása, javítása - mint tudjuk - a falu közösségének feladata volt, mint ahogy a tanítókertek kerítését is mindenkor az egyházközösség tagjai készítették, javították, gondozták. A tanítómester fő járandósága a telekhasználat volt. A kertet, a szántót, a rétet legtöbb esetben a falu lakóinak kellett megművelniük. Gondozták a kertjét, szántották a földjét, bevették, boronálták. Gabonáját learatták, behordták. Rétjét is a hívek kaszálták, szénáját szárogatták, összegyűjtötték, behordták és összerakták. Trágyázták földjeit. Ezeknek a munkáknak java részét a falu lakóinak ingyen kellett elvégezniük. A díjlevelekben külön meghatározták azt is, hogy mi az a munka, amit a tanítómester maga végez és mi az, amit saját pénzéért kell elvégeztetnie. A cséplést általában maga fizette, de az ún. malomfuvar, az őröltetés, a „gabonáinak a malomba vitele és a lisztnek haza hozatala" a hívek dolga volt.

178 A tanító saját erdővel nem rendelkezett (kivéve Oriszentpéteren), ezért szinte kivétel nélkül minden faluban faizási jog illette meg. Ezekben az esetekben vagy a közös erdőből, vagy csak az erre kijelölt erdőrészekből hordatta a fát. 1758-ban Hosszúperesztegen a közös erdőben gyűjthetett fát.

179 Kissároslakon 1842-ben a tagosítás következtében ezt a jogot elveszíttette, ezért ennek pótlására a község közös pénztárából a tanítónak 100 pengő forint alapítványt létesítettek. Ennek kamata járt neki az elvesztett faizási jogért.

180 Sok esetben rendelkezett szabad legeltetési és makkoltatási joggal is. A 18. század második felében Hosszúperesztegen a közös erdőben legeltethette marháit és makkoltathatta disznait.

181 Molnaszecsődön a 19. század közepén a közös erdőn negyed telek utáni szarvasmarha-legeltetés járt neki.

182 Az 1800-as évek