Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.
16. kép. Iskolaház és tanítólakás alaprajza. Harasztifalu „Mester rét"-en, Oriszentpéteren és Egyházashollóson a „Tanító rét "-en termett a tanító szénája, Rumban, Vasváron, Hegyháthodászon, Petőmihályfán, a „Mester-erdő", Olaszfán a „Mester parlag" jelezte a tanítómester erdejét, vagy azt a helyet, ahonnét a tanítónak szánt fát vágták. 1714-ben Felsőőrön egymáshoz közel terült el a lelkész és az iskolamester telke. A „parochiális fundus" részben adomány, részben vétel útján került a gyülekezet birtokába. „Hozzá tartozott még egy 3 pozsonyi mérő maggal betelő szántóföld, másfél hold kaszáló és veteményes kert, szilvás és gyümölcsös " és egy köz kenderföld is. „A parochiális Ház. körül Zöldségnek való Veteményes kert, azonkívül krumplit, káposztát, fonósz.ert s egyebeket termesztő kert" feküdt. 169 Iskolaház nem volt ebben az időben a faluban, „csupán egy hely, ahol régen az. iskola volt, hozzátartozó kerttel". 110 A „ludirektor" a parókián lakott. A tanítómester kertjéről egy 1687-es jegyzőkönyvből és egy 1802-ből származó forrásból értesülünk. 171 Az iskolaháznak nagy kertje volt. 1714-ben a lelkészházhoz egy szántóföld és másfél hold minden évben 6 szekér szénát és ugyanennyi sarjút termő kaszáló rét is tartozott. Az oskolaház körül pedig egy „másfél pozsonyi mérő maggal megtelő szántó" éppen a lelkész szántójának a fele), és egy szekér szénát meg egy szekér sarjút termő rét terült el. A felsőőri parókia és az iskolaház udvarához tartozó telekleírásokat azért tartottuk fontosnak bővebben idézni, mert ezen a vidéken ezek érzékeltetik legvilágosabban, azt a hagyományos telektagolódást, ami mind a jobbágyi, mind a nemesi falvak belső- és külső telekövezetét jellemezte évszázadokon keresztül. Ezekből a leírásokból jól kirajzolódik az az egy, illetve fél jobbágyteleknyi földjárandóság, amiből a lelkész és a tanítómester ún. fundus jövedelme származott. Vagyis fő járandósága a telekhasználat volt. amelyhez a falu határában kisebb-nagyobb szántóföld, kaszáló, rét tartozott. Mivel a falvak tartották el a tanítót, szántóját és rétjét a legtöbb esetben a falu lakóinak kellett megművelnie. A díjlevelekben pontosan lefektették, hogy mikor, mennyit kell a híveknek dolgozniuk a tanítómester földjein. A felsőőri iskolaház körül lévő szántóföldek művelése a hívek dolga volt, de nekik kellett begyűjteni az egy szekér szénát és az egy szekér sarjút is, ami a réten termett. 172 Az oldai tanítómester 4 holdnyi szántóját a 18. század végén a plébánia lakói minden évben három alkalommal szántották és a tanítómester gabonájával bevetették. Az ő dolguk volt a gabona learatása és behordása is. A „vendéglakosok" szám szerint 24, minden évben ,, / kocsi trágyát kötelesek kivinni a tanítómester szérűjébe)!, földje termékenységének javítására. Minden második évben pedig saját trágyájukból kötelesek adni egy-egy kocsival", 173 a kaszálás és a széna begyűjtése azonban a tanítóra tartozott. A peresztegiek 1781-ben a tanító földjeiből „minden évben két holdat művelnek meg, az. iskolamester gabonájával bevetik, háromszor megszántják, boronálják, learatják, behordják, összerakják, befedik... Van három rétje... az elsé) kettőt a peresztegiek tartoznak lekaszálni, összegyűjteni, behordani és összerakni... a harmadikat az iskolamester pénzéért kaszaijaik le". i14 Óladon és Herényben a tanító maga kaszálta rétjeit, a szénabegyűjtés is az ő dolga volt. 173 Mint ahogy az a szentgotthárdi tanító is maga kaszálta rétjét, aki a 16. század második felében Kethelyen kaszáló bérlő volt. 1779-ben a szentgotthárdi tanítómester is maga művelte földjét, kaszálta rétjét. 176 A tanítónak tehát akár segítséggel, akár a maga erejével fönn kellett tartania a parasztgazdaságot, ami legtöbb esetben a tanítás rovására is ment. Nemhiába írta a 19. század elején a Zala megyei Göcsej paraszttanítóiról PLANDER Ferenc a következőket: „...minden Anya Egyházban vannak kisebb-nagyobb falusi oskolák, mellyekben a' szánakozásra méltó falusi Tanítók, minekutcinna a' kapálásban és kaszálásban kifáradtak, közönségesen a' Gyermekek tanításéiban szokták fáradt testeiket kinyúgasztalni ". 111 A díj levél A falusi tanítók létalapját századokon át az egyházközség által megállapított díj levél biztosította. A díj levelekben meghatározott juttatások mennyiségét mindig a helyi szokások határozták meg, a tanító kötelességeit pedig évszázados hagyományok alakították, formálták. A tanító
