Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

12. kép. Tömésfalú lakóház udvari homlokzata. Vas megye. GÖNYEI Sándor felvétele, 1930 de az is előfordult, hogy a régi füstöskonyhát szabadkéményessé alakították át. A tanulmányunk elején bemutatott senyeházi új iskolaház már valóban a korabeli modem iskolaépületet szemlélteti, ahol már elkülönítették a tanító szobájától az osztálytermet, és ahol a tanítómester konyhája is zárt kéményes volt. A korabeli források legtöbbször azokat a melléképületeket is felsorolják, amelyek az iskolaházhoz tartoztak, az iskolaház udvarán álltak. Legtöbb esetben a szobakonyha-kamra beosztású egyszerű parasztház portájához csak egy istálló, esetleg egy szín tartozott, ritkábban feltüntették a disznóólat, esetleg pajtát is. 1697-ben Magyarszecsődön csak azt írták, hogy „...van neki melléképülettel és hozzá tartozó kerttel kicsiny udvara".

136 1718-ból származó adatok szerint a peresztegi iskolaház udvarán egy istálló állt, a század végén már gerendával „fedett" istállója is volt a peresztegi tanítónak. Ugyanekkor a velemi, a herényi, a zanati tanító házához csak egy istálló tartozott. Bükön 1766-ban még csak egy istálló állt az iskolaudvaron, 1773-ra egy pajtát is építettek melléje. Kethelyen 1757-ben a tanító háza mellett magtár állt. Kercán 1788-ban két ólat is építettek az istálló mellé. 1860 körül a szőcei iskolaház mellett is állt disznóól, de itt már kőlábakra boronából épült pajta is tartozott a gazdasághoz. Ezek a portai építmények építőanyagukban, az építési technikák tekintetében és alaprajzi elrendezésükben hasonlóak voltak a paraszti gazdaságok melléképületeihez. A peresztegi plébános udvarán a 18. század végén fából és vesszőből épített pajta állt. Minden bizonnyal a tanító pajtája is ilyen volt. A kethelyi tanító magtára pedig a nyugati határszélünk emeletes kástuihoz lehetett hasonló. A tanító kertje A 15-16. század fordulóján jelentek meg azok a világi tanítók, akik rövidebb-hosszabb időre letelepedve egyegy faluban vállalták a falusi gyerekek oktatását. Sokan -joggal - nevezik őket paraszttanítóknak, hiszen egyházi és világi szolgáltatásaik és tanítói munkájuk mellett földjeiket is művelték, paraszti gazdaságot működtettek. Életformájuk a falu társadalmának életmódjához volt hasonló, sok esetben azonosnak mondható. Már egy igen korai, 1519-es Vas megyei telekösszeírásban említenek egy iskolaházat, amihez telek is tartozott. A Sárvár melletti Sár falu akkori tanítója lakott itt. Országos viszonylatban is ez az első említés arról a szűk paraszti gazdaságról, ami a falusi tanítók sajátos életformájának keretét képezte évszázadokon keresztül. Az iskolaház telke nemcsak a mindenkori tanító lakóhelye volt tehát, gazdasági épületeivel és a végében kimért kisebb-nagyobb kerttel bizonyos értelemben az iskolamester paraszti munkahelyét is szolgálta.