Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
REGINA AHAMER: A Salzburgi Szabadtéri Múzeum
16. kép. Famegmunkálás: a farönkökből boronafalhoz szükséges gerendákat bárdolnak geket sajátítják el (vajköpülés, szappanfőzés, nagymosás, kötélverés, esztergálás). Végezetül hagyományos, egyszerű paraszti ételeket kapnak ebédre, amit egy házban közösen fogyasztanak el. Ezek a gyermekhetek különösen nagy visszhangra találnak a résztvevők körében, mély benyomást gyakorolnak rájuk és közelebb hozzák őket az elmúlt paraszti világhoz. Befejezésül röviden utalunk a múzeumpedagógia helyzetére Salzburg városban és tartományban. Három éve a „Szövetségi Pedagógiai Intézet" (egy pedagógus továbbképző intézmény) keretében félnapos státust létesítettek egy olyan tanítónő és múzeumpedagógus-nő számára, aki a múzeumpedagógiai tevékenységet szervezi a tartományban. A múzeumpedagógus-nők (merthogy ez a tevékenység tipikusan a nők terrénuma) rendszeresen találkoznak egymással, hogy tapasztalataikat kicseréljék, tájékoztató brosúrákat szerkesszenek, és évente egy alkalommal kétnapos továbbképzésen vesznek részt. Ez a modell jónak bizonyult, és már más szövetségi tartományok is átvették, kísérletképpen. Rendezvények a Szabadtéri Múzeumban A múzeumalapító Kurt CONRAD-ot követő igazgató, Michael BECKER új utakat keresett a közművelődési munka, a múzeum élővé tétele terén. Ez nagyon eredményesnek bizonyult, s a múzeumot főleg Salzburg tartományban, a szomszédos Felső-Ausztriában és Bajorországban rendkívül ismertté tette. A múzeum élővé tétele, a látogatók gyakori visszatérése érdekében 6 éve számos rendezvényt tartunk a múzeumban, melyek három csoportba sorolhatók: 1. szokásokhoz kapcsolódó rendezvények: A tavaszi szezon a múzeumban hagyományosan virágvasárnap előtti szombaton kezdődik a barkakötéssel, húsvéti tojásfestéssel, ünnepi kalács sütésével, szentelt vaj készíté- sével. Az éves ünnepkör következő állandó jeles napja a májusfa állításának ünnepe. Ezen a napon großmaini egyesüle17. kép. Rézműves tek állítják fel a múzeum régi iskolaépülete előtt májusfájukat. Szívesen látogatott rendezvények a népzene- és néptáncbemutatók. 2. Kézműipar és paraszti munkák: a már hagyományossá váló kézművesnapokon közel 30 hagyományos foglalkozást, tevékenységet elevenítünk fel a múzeumban, amelyek abban a falusi-paraszti világban, amelyet a múzeum megörökít, nélkülözhetetlenek voltak (14—17. kép). Ezek részben tanult iparok, melyek korábban céhbe szerveződtek, részben mellékkeresetül szolgáló háziiparok. Az 1994-es szezonban megpróbálunk minden hét végére minél több iparost hívni a múzeumba, hogy a látogatók minél gyakrabban találkozhassanak a kézműves világ talán már utolsó tanúival, képviselőivel. Ezek a kézművesek nem múzeumi alkalmazottak, személyes elkötelezettségből jönnek a múzeumba, csak az utazási költségeikért kapnak térítést és az étkezésükhöz járulunk hozzá. Kézműipari termékeiket a bemutató alatt árusíthatják, ami nagy tetszésnek örvend a látogatók körében. A tulajdonképpeni kézműves tevékenységek mellett az évszakra jellemző paraszti munkákat is bemutatjuk a múzeumban: ősszel üzembe állítjuk a múzeumi gőzgépet, s környékbeli parasztok, parasztasszonyok elcsépelik a sarlóval learatott gabonát a nagy cséplőgéppel. De bemutatjuk a kézi cséplést is cséphadaróval, és a dízelmotorral
