Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

REGINA AHAMER: A Salzburgi Szabadtéri Múzeum

ugyanis a gépeket sokkal később vásárolták meg a női munkák könnyebbé tételére, mint a tipikusan férfi munkafolyamatok esetében. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a tulajdonképpeni építési dokumentáció mellett rendkívül fontos azt a „vonatkozási rendszert"

22 is felrajzolni, amelybe egy-egy objektum az eredeti helyén beleágyazódott; amely olyan komponensekből tevődik össze, mint a táj, a politika, a társadalom, a gazdaság, a vallás és az erkölcs. Ha a múzeumlátogatónak kerek, lehetőleg teljes képet akarunk adni egy elmúlt korszakról, akkor az említett területekre vonatkozó adatok rendkívül fontosak, s minél nagyobb számban szükségesek. Sajnálatos egyébként, hogy a múzeum üzemeltetése mellett gyakran csupán arra van lehetőségünk, hogy az anyagot összegyűjtsük addig, amíg az el nem vész örökre anélkül, hogy az rögtön feldolgozásra kerülne. Igy rendelkezünk már egy terjedelmes fotóarchívummal, amelyben a múzeumi objektumokról készült képek mellett egyéb parasztporták fotói is megtalálhatók. Nagy az érdeklődés az utóbbi száz évben készült fekete-fehér archív felvételek iránt, amelyek munkafolyamatokat, épületeket, helyiségeket vagy személyeket ábrázolnak. Ezeket a fotókat, diákat és levelezőlapokat számítógépes adatfeldolgozással leltározzuk és rendszerezzük. Esetenként magnószalagra vesszük a múzeumi épületek egykori tulajdonosaival vagy idős iparosokkal folytatott beszélgetéseket, amelyek egy hangarchívum alapját képezik. Ezeket videofelvételekkel kell majd kiegészíteni. A múzeumi könyvtár ugyan elég szerény, de megtalálható benne Salzburg tartományra vonatkozóan a népi építészeti irodalom, ezen túl különösen a kézműiparra, mezőgazdaságra, társadalomtörténetre, eszköztörténetre és muzeológiára vonatkozó irodalmat gyűjti. A fotókhoz hasonlóan a könyveket is számítógépes adatfeldolgozással tartjuk nyilván. A Szabadtéri Múzeum kezdeti időszakából származik egy tervgyűjtemény Salzburg tartomány parasztudvarairól, amely a múzeumba nem került objektumokról készült dokumentációkat tartalmazza. Sajnos, azóta ezt a gyűjteményt nem sikerült gyarapítani. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a múzeumhoz fordulnak építészek történeti épületek terveit keresve. Végezetül vessünk egy rövid pillantást 1994 őszére. Akkor kell ugyanis a múzeum egy lungaui nagy parasztházában megnyílnia a Lungau-körzetet bemutató tematikus kiállításnak. A kiállítást a történeti épületekkel ellentétben modernnek tervezzük, s a következő szempontok szerint mutatjuk majd be a régiót: Lungau története, földrajza, éghajlata, közlekedési adottságai (Lungau. minthogy az Alpokban fekszik, igen nehezen megközelíthető), társadalomtörténete, mezőgazdasága, a marhakasztrálók Lungauban tipikus vándoripara, akik vándorlásuk során Magyarországig, Horvátországig és Németországig is eljutottak. Ez az első kísérlet arra, hogy a múzeumlátogatóknak a múzeumi objektumokhoz kapcsolódó átfogó információkat nyújtsunk a vidék életmódjáról, gazdálkodásáról. Ha ez a forma alkalmasnak bizonyul, akkor ezt a kiállítási gyakorlatot a múzeumban képviselt többi négy salzburgi körzetnél is hasonló formában követjük majd. 10 éves a Salzburgi Szabadtéri Múzeum - 5 éves a múzeumpedagógiai tevékenység A múzeumoknak ma már magától értetődő feladatai a gyűjtés, őrzés, fenntartás, kutatás - mellett néhány éve a „közvetítés", a múzeumpedagógia is egyre fontosabb szerepet kap. A szabadtéri múzeumok a látogatók struktúráját tekintve különböznek az egyéb, főleg történeti és művészeti múzeumoktól, mivel a múzeumokkal szemben erősen érezhető gátlások egy szabadtéri múzeum esetében sokkal kissebbek. A múzeumlátogatóknak itt minden meghittnek tűnik, részben saját múltjukat látják viszont. Sokan szabadidőtöltésül mennek a múzeumba, hogy örüljenek a tájnak, a kikapcsolódásra alkalmas atmoszférának. A szabadtéri múzeumok ily módon a múzeumok „legnépszerűbb'* formájának tekinthetők,

23 ami természetesen nem maradhat hatás nélkül a közvetítő munkára sem, szép kihívást nyújtva a múzeumpedagógusoknak. A múzeumalapító Kurt CONRAD, a múzeum katalógusának előszavában a tudományt, a népművelést és a kultúrpolitikát emeli ki, mint a múzeum három fő feladatát.

24 A népművelés célja, „hogy az egész népességet, de kiváltképp az ifjúságot és természetesen az. építészeket, az. építőiparban dolgozókat és tanulókat az ősi építkezésmód alapvető vonásaival mind művészi, mind technikai vonatkozásban megismertesse, és parasztjainkat építészeti örökségünk szépségére és méltóságára emlékeztesse. "

25 A látogatókhoz így szól: „Erről a szülőföldről a szabadtéri múzeum házai beszéljenek nekik, A házak annál többet mesélnek, minél nagyobb tisztelettel közelednek feléjük... MindenekeUJtt időt kell szánni rájuk. Időt a nézelődésre, a gondolkodásra, időt az átélésre".

26 A szabadtéri múzeum azonban nemcsak saját magán keresztül hat, mint a „látás iskolája".

27 A múzeumlátogatókat - legyenek azok fiatalok vagy idősek - előbb oda kell vezetni, a szemüket fel kell nyitni, a történeti, társadalmi, építészeti összefüggésekre rá kell világítani. A múzeum bejárása, megszemlélése önmagában még aligha elegendő arra, hogy a látogató meg is ismerje azt. Milyen lehetőségek állnak ehhez a múzeumpedagógus rendelkezésére, és melyekkel él ezek közül a Salzburgi Szabadtéri Múzeum? Alapvetően két sínen fut a múzeumpedagógiai tevékenység: az egyik egy közvetett, a másik személyes közvetítés. A közvetett ismeretátadás, amely múzeumunkban főként írásos formában történik, egyúttal az a forma, amely elsősorban a felnőtt közönséghez szól. A múzeumi katalógusban lévő leírások, valamint az egyes házakban elhelyezett feliratszövegek (angol, francia, olasz nyelven is) tájékoztatják a látogatót a házformáról, építési technikáról és a ház egykori lakóinak életmódjáról. Az épületek-