Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

REGINA AHAMER: A Salzburgi Szabadtéri Múzeum

5. kép. A flachgaui épületcsoport légifelvétele (1986) számára, amelyek közül Großgmain község határában, az Untersberg lábánál fekvő, 50 hektár kiterjedésű térség bizonyult a legalkalmasabbnak. 1974-ben sikerült megkötni az első bérleti szerződést a terület tulajdonosával, mégis, még négy évig tartott, amíg a földbirtokos, báró Friedrich Mayr Melnhof feltételeit teljesíteni tudták. Végül Salzburg tartomány és város 1978. december 21-én, a Großgmain területén fekvő, 50 hektár kiterjedésű területet 1 schillinges szimbolikus áron 99 évre bérbe vehette (2. kép). Az építőmunka 1979-ben kezdődött el és 1984. szeptember 29-én 22 építménnyel megnyílhatott a Salzburgi szabadtéri Múzeum (3. kép). 1985 végén Salzburg város kilépett a szerződésből, és 6. a. kép. A füstösház lebontása előtt. Az eredeti kisméretű ablakok csak az ajtók bal oldalán és az emeleten maradtak meg tulajdonjoga fele részéről lemondott a tartomány javára, amely 1986. január 1 -je óta egyedüli tulajdonosa és jogbirtokosa a Salzburgi Szabadtéri Múzeumnak. 1988. január 10-ével Michael BECKER néprajzkutató vette át a szabadtéri múzeum vezetését. A Salzburgi Szabadtéri Múzeum tudományos telepítési koncepciója A múzeumi terület, amely Salzburg városától 15 kmrel délnyugatra fekszik, erdőkkel borított, az Untersberg irányában emelkedő térség, amelyen egy patak folyik ke6. b. kép. A füstösház a múzeumban. Az ajtótól jobbra lévő gerendákat kiegészítették (ez felismerhető a fa valamivel világosabb színezéséről), az ablakok nyílását már eredeti nagyságukban vágták ki