Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
REGINA AHAMER: A Salzburgi Szabadtéri Múzeum
WKÊÊË 7. kép. A barndorfi kovácsműhely a múzeumban, röviddel elkészülése eló'tt resztül, s az Untersberg hegycsúcsai határolják kulisszaként (4. kép). Kurt CONRAD igyekezett a tartomány kultúrgeográfiai tagolódását érvényesíteni a múzeumi terepen, s a látogatót körútja során egyúttal a tartomány öt körzetén keresztülvezetni, amelyek nagyjából megfelelnek a házvidékeknek. Majdnem teljesen felépült már a Flachgau tájegység, továbbá a tartomány legrégibb települési területét, Salzburg környékét, az Alpok előterét képviselő épületcsoport. Az épületek elhelyezésénél tudatosan mellőzték a zárt faluképet, e helyett - főként a hegyvidékeken - az épületcsoportok különálló jellegét hangsúlyozták, ami e szórványtelepüléses vidék jellemzője (4-5. kép). 17 Az udvarok telepítésénél és a múzeumi tájba való illesztésénél igen óvatosan mérlegelték, hogyan érhetnék el az eredetihez leginkább hasonló elhelyezést, másrészt a múzeumban is természetes, valósághű udvarképet. E célból az épületeknek rúdállványokal jelölték ki előzetesen a helyét, mielőtt végérvényes helyükről döntöttek volna. Településföldrajzi, házkutatási, társadalomtörténeti és agrártörténeti szempontok eredményeképpen döntöttek arról, milyen építményeket telepítsenek át a múzeumba, milyen épületeket válasszanak ki egy-egy házvidékről, hogy jellemző keresztmetszetet adjanak minden falusiparaszti házformáról, minden társadalmi rétegről. Alapvető volt annak a kérdésnek eldöntése, hogy egyegy háznak melyik korszakára jellemző építési állapotát építsék fel a múzeumban. A múzeum számára megszerzett objektumok többsége több átépítést élt meg^ s jóllehet sok közülük datált, a 16. vagy 17. századi állapotok visszaállítása mégis legtöbbször sok spekulációval járt volna. Kurt CONRAD a múzeumi katalógus bevezetőjében így ír erről: „...ez nem jelenti azt, hogy nem szabad spekulációkba bocsátkozni. A házkutató lelkiismeretét mindenesetre egy sor olyan kérdés terheli, amelyre nincs mindig egyértelmű válasz" 1 * (6. a. és b. kép). Kurt CONRAD a hagyományos házkutatás érdemes képviselője, aki arra törekedett, hogy „a szabadtéri múzeumban az épületek elsősorban külső megjelenésükkel szolgáljanak a házvidék megjelenítésének vezérfonalául". 19 Még nem támaszkodhatott a néprajzi kutatás jelentős eredményeire a lakáskultúra terén, mivel „a néprajzi házkutatás... az utóbbi évtizedekben elsősorban az épületszerkezetek kutatására törekedett, s alig méltatta figyelemre a házban folyó mindennapi életet". 20 Újabban az építmények megjelenítési korát alig teszszük korábbra a századfordulónál. Erre az időszakra már fotók is szolgának forrásul, s kb. az 1920-as évekig az egykori lakók, szomszédok kikérdezésével is nyerhetők információk. A vidék napjainkban is tartó rohamos modernizálódásából adódik, hogy már a két háború közti
