Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

10. kép. Sövényfalú lakóház utcai homlokzata. Győrvár. STEGMÜLLER Károly felvétele, 1905 kivétel nélkül zsúp volt. Egyetlen helyen - Kethelyen jegyezték föl 1779-ben, hogy a tanító házát zsindellyel fedték.

129 Nemcsak a korabeli egyházlátogatási jegyzőkönyvek említik meg az épületek tetőfedési anyagát, a 19. század hatvanas éveiben készült felmérések és a későbbi tanfelügyelői jelentések is minden esetben jelzik ezeket. Ebben az időben zsúpos volt a csempeszkopácsi iskola teteje. „Rozzant... alacsony, szalmafödeles, régi ház" szolgált iskolaként Megyehidán. Alsószelestén, Pósfán, Répceszentgyörgyön.

130 Zsúpfedeles épület volt a győrvári és telekesi iskola is. Felsőőrön 1863-ban fedték át a zsúpfedelű iskolát cseréptetősre.

131 Sok esetben találunk utalásokat az iskolák konyhai tüzelőberendezéseire. A paraszti lakóházakhoz hasonlóan az iskolaházak is füstöskonyhásak voltak. A 18. század végén épített kercai iskoláról 1814-ben feljegyezték: „Oskola Háznál Van Szoba, Konyha kémény nélkül, Kamara, Classis, Istálló Két ól. "

I32 Magyarszecsődön 1783ban építették föl a parókiát és iskolaházat. A parókia konyhájának még kéménye sem volt,

133 feltehetően az iskolaháznak is füstös konyhája lehetett ebben az időben. Felsőoszkón még a 19. század derekán is egy tanításra és lakásra alkalmatlan füstöskonyhás épületben folyt a tanítás. A hegyháti Telekes és Győrvár előbb említett iskolái is füstöskonyhásak voltak. Ugyanebben az időben az andrásfai iskola a következő helyiségekből állt: „egy szoba, egy konyha kémény nélkül, egy kamara, egy istálló mind zsúptetőre ".

13 Vas megye 17-18. századi falusi iskoláinak építőanyagát számba véve, általánosságban elmondhatjuk, hogy a hagyományos faépítkezést sokáig megtartó területeken az iskolák is fából készültek. Még a 18. század végén is faboronából építették az iskolákat azokon a településeken, ahol a türelmi rendelet kihirdetése után a protestáns gyülekezetek templomot, parókiát, iskoláhazat és mesterlakást építhettek. Voltak olyan falvak, ahol mindkét épület, sőt az oratórium is fából épült. Kercán a paplakot téglából, az iskolát és mesterlakást fából készítették. Körmenden a parókia és a mesterlakás fala téglából, az iskolaház 11. kép. Sövényfalú lakóház Olaszfán. STEGMÜLLER Károly felvétele, 1905 faboronából épült. Talán ezekben a falvakban a hívek anyagi tehetsége is befolyásolta az építőanyagok megoszlását, de az is elképzelhető, hogy a megbecsült és tisztelt lelkész és tanító lakását maradandóbb építőanyagból építették, mint az iskolaházat, ahová gyermekeik jártak. Talán ugyanez a gondolat befolyásolta a Szombathely környéki falvak iskola építőit is, akik szintén fából építették iskoláikat egy olyan körzetben, ahol a paraszti lakóházak hagyományos építőanyaga a sövény és a föld volt. Itt bizonyára a földesurak is megtettek mindent azért, hogy erdeikből jó minőségű faanyagot adjanak az iskola építéséhez. Az iskolák alaprajzi elrendezése a szoba-konyha-kamra beosztást követte. A tanszobát csak a 18. századi új építkezések során különítették el a tanító lakószobájától. Egy-két faluban, ahol még sokáig nem tudtak új iskolákat építeni, az épület végébe építettek külön helyiséget a gyerekeknek. Voltak azonban olyan falvak is, ahol részben a gyülekezet anyagi helyzete, részben egyfajta igénytelenség következtében, még a 19. század második felében is a tanító lakószobájában tanultak a gyerekek. Bizonyára joggal írta 1856-ban panaszos levelében a zsédenyi tanító: „Minek utánna Zsédeny Községben a

7 gyermekek számára külön tanoda nincs és már tizenöt év óta téli hónapokban mintegy 36, némelykor több gyermekekkel egy szobában kellettem szenvedni, a' szobámnak világosabb helyét a' tanuló gyermekek foglaltaik el és setétes ideiben a ' tanitó kötelességet alig voltam képes megtenni amiatt, hogy nem láttam jól... az iskola szoba csinál ás eránt már több évek óta könyörögtem és kértem a' katholikus községet. Miután a' tanulók száma szaporodtak, nem állhatom ki, hogy egy szobába lakjam és tanítsam a ' gyermekeket... "

133 Hasonló volt a helyzet a konyhai tüzelőberendezések tekintetében is. Több olyan iskoláról is írtunk, amelyekben még a 19. század második félében is füstöskonyhák működtek. Még a 18. század végén épült új magyarszecsődi iskola is füstöskonyhás lehetett. Az új iskolák zömében azonban már „kőkéményes" konyhákat építettek.