Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

REGINA AHAMER: A Salzburgi Szabadtéri Múzeum

Regina Ahamer A SALZBURGI SZABADTÉRI MÚZEUM A szabadtéri múzeumok gondolata és fejlődése Ausztriában Ha az után nyomozunk, mikor merült fel először annak a gondolata, hogy parasztházakat telepítsenek át, vagy azokat eredeti, tipikus helyüktől eltérő helyen építsék fel, a 18. század közepéig nyúlhatunk vissza. Ebben az időszakban, melyet a vidéki élet Rousseau-től eredő megbecsülése és eszményítése jellemzett, létesültek az első „kastélypark-idillek",

1 mint például a Kis-Trianon kastélynál lévő „Hameau-park", egy Mária-Antoinette számára 1774-ben létesített falucska. A népbarát János főherceg fivéreivel együtt 1880-ban egy „tiroli házat" építtetett a schönbrunni kastélyparkban, melynek kertjét és gyümölcsösét saját kezűleg gondozta. Ehhez a teljesen újonnan épített parasztházhoz egy kis gazdaság is tartozott, melynek vezetésére a főherceg egy havasi pásztort keresett Svájcban. 1802-ben Johannes Müller nevű barátjához fordul azzal a kéréssel, hogy válasszon ki a számára egy 20-30 év közti legényt, „...aki még nőtlen, magas, szép növésű, erkölcsös, jó magaviseletű, főképp hűséges és igazi svájci érzületű, röviden olyan alpesi pásztort, aki jól ért a tejgazdasághoz, a vaj és sajtkészítéshez, aki meg tudja fújni a havasi kürtöt, azaz mindahhoz ért, amire az Alpok hegyein és magas völgyeiben szükség lehet. Tőlem lakást, fát, világítást, ruhát és havi 18 császári forintot kapna; neki csak a kis kertet és a tehenészetet kellene svájci módra gondoznia. Meghagynám őt mindig a saját viseletében".

2 A népi kultúra iránti hasonló romantikus érdeklődésből, de egyúttal a csírázó tudományos érdeklődésből és pedagógiai ösztönzésből születtek azok a kísérletek, hogy az országos- és világkiállításokon „néprajzi falvakat" építsenek fel, amilyen például az 1873-as Bécsi Világkiállításon látható volt. Ezekkel a világkiállítás területén újonan felépített épületekkel, azok berendezésével és eszközkészletével különböző célokat és érdekeket szolgáltak, amint az a kiállítási értesítőből kivehető. E célkitűzések: ,, /. A mezőgazdasági célú építészet színvonalának emelése, és a legegyszerűbb eszközökkel a legcélszerűbb épületek, létesítmények létrehozása. 2. A naiv népi építémuívészetbéíl motívumokat nyerni és ezeket művészileg idealizálva ábrázolni. 3. Parasztházakat úgy bemutatni, mint amilyenek azok a valóságban. A Bécsi Világkiállítást követően különösen a Prágai, Czernowitzi és Lembergi Országos Kiállítást kell megemlítenünk. Ezeknél is azon fáradoztak, hogy részben új, részben áttelepített épületekkel „valóságos" képet adjanak a falusi architektúráról. Ezeknek az időben korlátozott kiállításoknak némelyike mégis ösztönzést adott a már 1891 -ben megnyitott stockholmi szabadtéri múzeum, a Skansen mintájára elképzelt szabadtéri múzeumok létesítéséhez, így a hannoveri napilap 1906. május 23-i mellékletében ez olvasható az „Egy szabadtéri múzeum Czernowitzben" cím alatt: „Bukovina tartományi kormánya a tartományi gyűlés támogatásával egy nyilvános városi park létesítését tervezi a világhírű szabadtéri múzeum, a Skansen mintájára, hogy Bukovina tősgyökeres sokféle népét bemutassa, ahol rutének, románok, cigányok, örmények, lipovánok, magyar és német telepesek, zsidók élnek tarka néprajzi összevisszaságban egymás mellett. (...) Kisszámú parasztházban és gazdasági épületben, amelyek kis költséggel szépen egymás mellett felépíthetők, tanulságosan és egyszersmind vonzón, bemutatható és a kutatás szamára megörökíthető az ország tarka népélete. (...) A néprajzi kutatásnak megvan a reménye, hogy ez a Monarchia távoli, keleti részén látható példa Ausztriában is, közelebbről Bécsben követésre talál, csatlakozva a még nagyon kevéssé ismert Osztrák Néprajzi Múzeumhoz. "

4 Sajnos, ez a népeket összekötő eszme jegyében születő múzeum csupán a tervezés stádiumáig jutott el. Az I. világháború lehetetlenné tette az ilyen és hasonló múzeumoknak a megvalósulását. Tovább nyomozva az osztrák szabadtéri múzeum gyökerei után, egy 1910-ben Linzben, Felső-Ausztria tartományi székhelyén született tervet kell megemlítenünk. Ez Hans WOLFSGRUBER építésztől származik, aki már foglalkozott (a Skansen mintájára) történeti épületek áttelepítésével és újratelepítésével egy Attersee melletti, cölöpépítményekből álló falu építése kapcsán. 1910 szeptemberében tanulmánytervet terjesztett elő a linzi Freienbergen létesítendő Osztrák Szabadtéri Múzeumról, és kifejtette elgondolásait: „A terület nagy részét borító erdő lehetővé teszi az egyes épületcsoportok egymástól való elhatárolását úgy, hogy minden egység zárt képet ad. Kü-