Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.
5. kép. Boronafalú lakóház Rábakethelyen (Vashosszúfalu, Hosszúpereszteg, Csehimindszent, Csipkerek, Kám, Egervölgy, Szemenye stb.) paraszti lakóházai szinte kivétel nélkül fából épültek. E falvak jobbágyai még a 18. század elején korlátlanul irthatták az erdőt szántóföldek és szőlőterületek növelésére. A szőlők után 12, a szántók után 4 évig adó és egyéb szolgáltatás nélkül használhatták a kiirtott területeket. 100 Az 1760-as években Peresztegen egy hatalmas tűzvész következtében szinte az egész falu leégett. A tűzvész után elrendelték, hogy a peresztegiek házaikat mórból, vagy tömésből csinálják. A jobbágyok azonban nem törődtek a földesúr parancsával, szinte letarolva az erdőt, házaikat újból fából építették föl. A többi Farkaserdő környéki falu építkezésében már jobban érvényesült a földesúri rendelkezés. Vas megye déli területein a Rába menti települések és a Hegyhát falvainak hagyományos építkezését a fa- és a sövényfalú épületek túlsúlya jellemzi, de a korai földesúri rendelkezések következtében a 18. század derekán itt is többnyire földfalú lakóépületek épültek. A megye középső, északi és keleti térségének népi építészeti képéről keveset tudunk. A szóban forgó táj korabeli népi építészetére inkább a sövény- és a földfalú építkezés volt a jellemző. A 17-18. századi forrásaink kivétel nélkül arról tanúskodnak, hogy a lakóházak, istállók sövényből, a disznóólak jobbára faboronából készültek. Az általunk vizsgált területek iskolaházainak építési anyaga legtöbb esetben megegyezik a szóban forgó vidék parasztházainak építőanyagával. A megye nyugati, délnyugati és délkeleti tájain a 17-18. századi iskolák épületeit kizárólag fából építették. A hegyháti, a Rába menti és Szombathely környéki körzetekben vegyesen fordulnak elő a fa- és sövényfalú iskolák, egy helyen a rakott sárfal is megjelenik. A 18. század második felétől a vert falú lakóházakhoz hasonlóan a vert falú iskolaépületek száma is növekszik. Miből is épülhetett az az iskola Rábakovácsin, amire 1633-ban „öreg hütös emberek" úgy emlékeznek, hogy „iskolaház is volt a templomnál" és ami még 1566-ban a török elleni harcokban pusztult el? 101 Vagy a 16. század végén már működő peresztegi evangélikus iskola, amiről 1631-ben jegyezték fel „volt itt iskolaház, melynek helye most is fönn vagyon"! 102 Faanyagukat bizonyára az említett híres Farkaserdőből termelték ki az iskolaépít ők. Ebből az erdőből származhatott az 1718-ban már újra álló fából készült, zsúppal fedett peresztegi iskolaház építőanyaga is, és még ebből az erdőből termelték ki az 1777ben, a tűzvész után épített boronafalú új iskolaházhoz szükséges fát is. Az Őrség református anyaegyházaiban már a 17. század elején működtek iskolák. 103 1698-ban már közel száz éve fennálló református iskolája volt Oriszentpéternek, Velemérnek, Nagyrákosnak. Kerkáskápolnán az 1700-as évek elején épült iskolaház. 104 Ez az iskola és a korábban épült parókia is fából készült éppen úgy, mint az őrségi faépítkezés egyik legkorábbi dokumentuma a kerkáská-' polnai református templom. 1643-ban már szerepelt azok között az őrségi templomok között, amelyeket Batthyány Ádám a reformátusoktól visszaszerzett. 1648 után a református falu a templomot visszakapta ugyan, de közel száz évvel később, 1732-ben III. Károly király parancsára a német fegyveres katonaság elfoglalta és lerombolta. A 17. század végén az egyházlátogató így írta le az épületet: „Ebben a községben simára faragott, összeillesztett gerendákból épült kápolna, a tiszteletre méltó isteni Mihály arkangyalról van elnevezve. Körülötte kiterjedt temető fekszik, mellyet jól körülfognak sima törzsű fenyőfák. A 6. kép. Falusi gyerekek egy kondorfai lakóház előtt. GÖNYEI Sándor felvétele. 1930
