Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

PÁLL lSTVÁN-SISA BÉLA: A tivadari harangtorony rekonstrukciója

2. kép. A ti vadari harangláb fényképfelvétele 1936-ból (OMvH Archívum) Az áttelepítés gondolata is csupán azért merült fel, mert a templom teljes megsemmisülésétől tartottak. Nincs példa arra, hogy szilárd anyagú középkori templomot múzeumfalu területére telepítettek volna, így az azóta is Nagygéc lakatlan központjában vár jobb sorsára. A múzeumban újraépített templom mellé egy harangláb áttelepítését is tervezték.

3 Az áttelepítések tervének elvetése után a faluközpont területén kialakítandó egyházi objektumokkal kapcsolatban az a döntés született, hogy rekonstrukcióban kell egy templomot és egy haranglábat felépíteni. E megoldás tehát, hogy egy szabadtéri múzeum két legkarakteresebb építménye rekonstrukció útján valósuljon meg - nem szokványos, sőt valószínűleg példa nélküli. Áttelepíthető faszerkezetű templom már nincs, harangláb áttelepítésére azonban még lenne lehetőség. Az utóbbi ötlet elvetésénél az az elv is vezérelte az építőket, hogy ne szegényítsék a tájegységet azzal, hogy egy kis település talán legértékesebb műemléki objektumát idegen helyre áttelepítik. Végül is az a megállapodás született, hogy a hajdani Bereg megyei település, Kisdobrony több mint száz éve elpusztult - de vázlatokban, illetve felmérésben fennmaradt református templomának rekonstrukciója valósuljon meg. BEJÁRATI HOMLOKZAT 2 m. 3. kép. Helyszínrajz és homlokzat. A rajzok BÁLINT János munkái a fatorony pedig az 1937-ben elbontott tivadari református harangtorony mintájára készüljön el. A két objektum közül a tivadari harangtorony rekonstrukciójának megvalósítása kezdődött meg először. A torony történetének kutatását PÁLL István végezte el levéltári, irattári és könyvészeti adatok segítségével, míg a szerkezeti megoldásra SISA Béla kapott megbízást, aki DOMANOVSZKY Györgynek 1936-ban publikált és