Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
PÁLL lSTVÁN-SISA BÉLA: A tivadari harangtorony rekonstrukciója
Páll István-Sisa Béla A TIVADARI HARANGTORONY REKONSTRUKCIÓJA Hazánk egyházi faépítészete szempontjából Bereg és Szatmár egyike a legérdekesebb területeknek. Még Felvidék, de már Máramarossal átmenetet alkot Erdély felé, részben még az Alföldhöz, de másrészt már a Kárpátokhoz tartozik. A magyarlakta területek harangtornyai a Felső-Tisza folyása mentén húzódva formájukat, kivitelezésüket tekintve önálló típusba is sorolhatók, ezek összhatásukban is eltérnek mind a ruszinlakta északi, mind pedig a keletebbre épült román és magyar fatornyoktól. Szakirodalmi vélemények egyöntetűen úgy ítélik meg, hogy a fa harangtornyok a népi építőművészet legmagasabb szintjén állnak. Alkotó mestereik fejlett szerkezeti érzékkel és érzékeny művészi ösztönnel alkották meg azokat. Tanultságukról, képzettségükről eltérő vélemények fogalmazódtak meg, de abban valamennyi kutató egyetért, hogy a hajdani ács- és molnármcsterek tudása sok nemzedéken keresztül halmozódva olyan tökéletes alkotásokban jelent meg, amelyek még ma is csodálatot ébresztenek. 1 Dolgozatunkban a Nyíregyháza melletti Sóstói Múzeumfalu legújabb építményét, a Tivadarba] származó harangtorony rekonstrukciós felépítését tárgyaljuk. A magyarországi szabadtéri múzeumok mindegyikében van kisebb vagy nagyobb, áttelepített vagy eredeti helyén megőrzött templom és harangtorony. A Sóstói Múzeumfalu faluközpontjának tervezésénél a mai Kelet-Magyarország falusi településeinek egyik jellegzetes példáját, az ún. orsós településtípus kialakítását tűzték ki célul. E településszerkezeteknél a teresedés központi részén templom és harangtorony található, így a múzeum kialakítandó központi része tervezésénél is ezeket az objektumokat szerepeltették azon meggondolásból, hogy „a megye faépítkezésében egyedülállóan speciális alkotásait (középkori templomait, faharang lábakat stb.)... " bemutathassák. 2 Az első elképzelés szerint a paposi, majd pedig a nagygéci középkori templom került volna áttelepítésre. Az előbbi ötletet hamar elvetették, és a templom helyreállítása az eredeti helyszínen történt meg. Az utóbbi elképzelés tovább tartotta magát, hiszen Nagygéc, mint település, az 1970-es árvíz után megszűnt, lakóit kitelepítették, a hajdani község területe építési tilalom alá esett (a tilalmat csak 1993-ban oldották fel). A település a megépített védőgáton kívül esik, így egy hasonló árvíznél az egész terület szükség szerint elárasztandó lenne. A középkori szilárd anyagú templom áttelepítése az egyházi hatóságok és a műemlékvédelmi szakemberek ellenállása miatt itt sem valósult meg, az épület továbbra is eredeti helyén maradt. -1/4 /4-1-1/4- +-1/4.-J 1. kép. A tiszacsécsei harangláb arányainak visszaszerkesztése. SIS A Béla rajza, 1990.
