Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

LIMBACHER GÁBOR: Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében

vei, nejloncsipkeszegéllyel. Az 5., 13. és 17. ruhával egyezően, ezt is Tóth Mártonné készítette, 1983-ban. Az idős asszony nyár közepén küldte ki Balassagyarmatról, ahova 1962-ben lányáékhoz beköltözött. Az előző ruháknál közölteken túli indítékot nem ismerünk. A blúz és a szoknya mára csak a „Máriácska" alsóruhájaként használatos. 21. Ezüstszálas fehér selyem öltözet, a nyakszegélyen, a középső „forhamentli" mindkét szélén, valamint a szoknya alján cérnacsipke-díszítéssel. Származása ismeretlen, más alkalommal a gondozónő szerint Pénzes Jánosné ajándéka. 22-24. Ezüstszálas fehér selyemruha a nyolcvanas évek első feléből /22/. A blúzon kétoldalt egy-egy szélesebb, a szoknyán körben két keskenyebb „forhamentli". A blúz nyakán és ujjvégein nejloncsipke, a szoknya alján cérnacsipkeszegély. Továbbá 1987 húsvétjára, majd a Szt. Márton napi „vendégség"-re, azaz a templom búcsúnapjára adományozott egy-egy fehér „tükörselem" viselet, az egyik blúz, középső „forhamentli"-jén „dekás pillangókval" díszített, a másikén elöl két-két keskeny forhamentli. Nejlon csipkeszegély-díszítés /23., 24/. Mindhárom viselet felajánlója Pénzes Jánosné, aki a 16. és 18. öltözetet is adományozta. Az indokokról pontos ismeretünk nincs, a gondozóasszony a következőkre gondolt ezekkel kapcsolatban: Azért ajánlotta „a Szűzanyának, hogy amé megsegítette, mer jó gazdag emberhez, férjhez, ment. Mán az előző' urától elvált, oszt ez. a második ura jó gazdag ember vót, meg jó férje vót neki. " Az egyre gyarapodó ruhatár bővülésének mértéke az elmúlt években tovább fokozódott. 25. „Búzakék" magában mintás selyemruha, a blúz elején „pillangós" ezüstcsík fut, két szélén nejloncsipkével. A nyaknál és az ujjak végein egyszeres, a szoknya aljánál dupla csipkedíszítés. A blúz derekánál, ujjvégeinél és nyakánál „dekás pillangók" külön-külön fölvarrva. E „pillangók" a mintául vitt, már kifakult 18. ruha leszedett díszei. A házimunka keretében varrni szokott Varga Jánosné /6/ készítette el, „csak úgy, Isten neveibe", vallásos, búcsújáró asszonyként. A ruhát 1990-ben ajándékozta „Kismihályok" Kiss Mihályné „Sajban" Koplányi Borbála 111, a gondozóasszony testvére, aki a helyi társadalom módosabb középrétegéből való. Vallásossága korosztálya átlagának felel meg, a „káponká"-tól viszonylag messze lakik. Az öltözet-készíttetést a Mária-tisztelet és az egymás utáni ruhaajándékozás sorában egyfajta rokoni késztetés motiválta, közvetlen fogadalmi vonatkozás nélkül.

12 A maga ajándékozta ruha feladásakor jelen volt a kápolnánál, és segített az öltöztetésben. 26. Lila, azaz „orgonaszín tükörselem őtöző" nejloncsipkével (nyak, ujjvégek, szoknyaalj). A blúz elején egyegy „forhamentli", szélein és a nyakrész alján körben arany sújtassál. Déska Jánosné „Vótbíró" Kiss Erzsébet /19/ készítette 1991 őszén, aki a gondozóasszony unokahúga. Korosztályának és nemének megfelelően vallásos, a kápolnától az átlagos távolságnál messzebb lakik. A helyi társadalom középrétegéhez tartozik. Az idősödő 9. kép. Máriácska karácsonyra feladott kék ruhában, előtte szaloncukros-fenyóagas díszítéssel (19-es jelű ruha) gondozóasszony őt kérte föl 1990-91 telén, hogy a továbbiakban szükség esetén vegyen részt a „Máriácska" öltöztetésében. A ruhaanyagot a 25. öltözetet ajándékozó nagynénjével együtt választották ki Balassagyarmaton. A készítés indítékát, az előző öltözethez hasonlóan, szintén elsősorban az képezte, hogy a rokoncsalád még nem vett ruhát a „Máriácská"-nak, mert „addig őszintén szólva nem is foglalkoztunk annyit vele" 191. Másrészt a liturgikus színek közül elsősorban a lilát tartották hiányzónak. 27. Világoskék önmagában mintás selyem öltözet. A blúz elején egyetlen szélesebb „forhamentli", az ujjvégeken, a nyaknál, a deréknál és a szoknya alján egyaránt nejloncsipkeszegély. „Konkó" Oláh Elemér (sz. 1919) helybéli zenész cigányember ajánlotta fel /20/, aki a 15. viselet ajándékozójának férje. Nyugdíjazásáig a tsz kőművesei mellett segédmunkásként dolgozott. Etnikumának megfelelően vallásos, a kápolnától távol, a faluszéli „major"-nál lakik, a település legszegényebb rétegéhez tartozik. 0 1992 elején vásárolt Balassagyarmaton négyszáz forintért ruhaanyagot, amit „Dutko Böske" varrónő készített el, ellenszolgáltatás nélkül, „hogy ő is adjon valamit a Máriácskának". Hozzá vitte a gondozóasszony az