Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

LIMBACHER GÁBOR: Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében

7. kép. Máriácska nagyböjti viseletben (14-es jelű ruha) unokahúgával az 1970-es évek közepén. Tizenkét éves koráig a kápolnaalapítók szomszédságában nőtt fel, majd Balassagyarmatra került cselédlánynak. Kétévi sikertelen szandai házasságát követően végképp a városba települt és takarítónőként dolgozott. Környezete szerint és két válása alapján csak szerény mértékben volt vallásos, a templomhoz kevéssé kötődött. Egyik vélemény szerint: „fiatal korában rossz erkölcsű volt". Mégis összesen öt öltözet ruhát ajánlott föl a szandai „Máriácska''-nak. Unokatestvére szerint: „Megégett neki a gyereke. Hogy azé áldozta föl e vagy má, én nem tudom. Nekem nem mondta el. Csak annyit mondott, hogyha őtet megsegíti az Isten, ő a Máriácskát fölőtözteti. (...) Ha őneki jó sora lesz, akkor ő a Máriácskát fölőtözteti." /18/ Az ajándékozó szintén Balassagyarmatra költözött testvére a ruhafelajánlásokról egyáltalán nem tudott, ahogyan a ruhát varró unokahúg sem ismerte az elkészítésen túli körülményeket. 17. Fehér „tükörselem" ruha, a 16.-kai azonos elrendezésű fiitteres, gyöngyös díszítéssel. A blúz középső forhamentlijét kétoldalt cérnacsipke szegélyezi, talán a 12. ruha mintájára. A nyakrészen egyszeres, a szoknyán dupla cérnacsipkeszegély. A blúz szabását a 25. ruha készítése idején Varga Jánosné korrigálta, s ekkor az ujjvégekre széles nejloncsipkét, a karrészekre és a derékra maslidíszes kék szalagot varrt. Az 1970-es évek közepén Tóth Mártonná készítette, aki azonos az ötödik és a tizenharmadik viseletek felajánlójával. A ruhakészítésről a felajánló leánya semmit nem tudott, a /8/-as jelű, idős. 8. kép. Mária-szobor húsvétra feladott ruhában (17-es jelű öltözet) „káponka" mögött lakó asszonytól értesültünk az indítékról. Tóth Mártonné fogadalomból ajánlotta fel az öltözetet, mert jobban lett koraszülött unokája, és a szülés során szintén életveszélybe került leánya. 18. Böjti ruha, aranyszálas fekete műszálból, aranyszínű csipkeszegéllyel, a blúzon középső ,,forhamentli"-vel, az 1970-es évek második feléből. Adományozója Pasiczki Józsefné (Pénzes Jánosné), aki a 16. ruhát is felajánlotta. Indítékáról az előző ruhánál leírtakat ismerjük. 19. „Kék tükörselem őtöző" fehér nejloncsipkcszegélylyel, a blúzon középső „forhamentli"-vel, rajta flitterdíszítéssel (9. kép). Készíttette Mizera Jánosné „Fikos" Pálok Margit és lánya - aki terítőt is varrt hozzá -, 1980 táján. A kápolna mögötti patak túloldalán lévő „kacsapart"-on lakik a szegény sorú, hagyományos módon vallásos" idős asszony, aki a /8/ adatközlőnk. A „káponká"-hoz közel, a gondozónő szomszédságában lakó Koplányi „Pinurka" Istvánné Molnár Csábi Verona varrta meg. A ruha, fakultsága következtében 1989. augusztus 15-én került utoljára a „Máriácská"-ra. Az idős felajánlótól származó adataink szerint leánya nagy betegségében ajánlottak fel olyan ruhát, amilyen színű - föladható állapotban - nem volt. 20. Fehér „tükörselem őtöző", középső „forhamentír'-