Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.

ket vásároltak és a közös nyereségen osztozkodtak! Végül összekülönböztek és az egyházmegye is eltiltotta a tanítót a mellékfoglalkozástól.

76 Néha a tanító szolgát is tartott. 1708-ban Kercán a református lelkésznek 4 szolgáló jobbágya volt, egy ezek közül a tanítónak volt rendelve.

77 Az is előfordult, hogy a tanító szolgagyerekeket fogadott, akik marháit őrizték vagy a gazdaság egyéb munkáiban segítettek. A falusi tanító lehetett művelt, magasabb iskolát végzett iskolamester, lehetett falubeli plébános vagy protestáns prédikátor, lehetett tanulmányait megszakító diák, kántor, harangozó, szabómester, iparos, netán pecsenyesütő vagy kiszolgált huszár közlegény.

78 Taníthatott katolikus szent énekeket, imádságokat és taníthatta az ábécét, megtanulhatták tőle olvasni a Bibliát és magyarázhatta a katekizmust, lehetett katolikus vagy protestáns. Nevezhették őt ludirektornak, rektornak, skolamesternek, oskolamesternek, tanítómesternek, kántortanítónak és tanító úrnak, a falvak rövidebb-hosszabb időre letelepedett tanítói valójában paraszttanítók voltak, akiknek életformája a falu paraszttársadalmának életformájával volt azonos. Elete, sorsa is szinte minden esetben összefonódott a falu életével, a faluközösség sorsával. Osztozott velük békében, háborúban, üldöztetésben egyaránt. Vallásától, származásától, műveltségétől függetlenül élethivatása sok esetben az volt, hogy a legkisebb falu gyermekeit is megtanítsa olvasni és a betú'vestésre nemzeti művelődésünk legalapvetőbb ismereteire. Olykor sikerült nagy magasságokba is emelnie egyszerű parasztgyerekeket: „...a szegények és a parasztok közül emelkednek ki az ország legnagyobb díszei és oszlopai - írta BEL Mátyás - egészen világos jele ez annak, hogy semmisem hiányzik jobban a magyarnak, mint a művelés. így történik, hogy tanulmányaik révén a legalantasabb állapotból való, a legnemesebbeket és a leggazdagabbakat túlszárnyalják. Papok, s az ország tanácsosai gyakorta paraszt fiak. Egyébként a falusi nevelésben semmi kedveZ.és nem különböztet meg urat és jobbágyot egymástól. Ugyanazon jószág között ugyanazon földön élnek, amíg a kor el nem választja cíket, s kifejezésre nem juttatja velük született sajátosságaikat. "

79 Iskolaház is volt a templomnál „Az iskolaház a templom mellett déli irányban feküdt" - írták 1697-ben a magyarszecsődi egyházlátogatási jegyzőkönyvben.

80 1698-ban a nagyrákosi „iskolaház. a templomdomb hajlatában, déli irányban a templom fundusán van"*

1 Veleméren „az. iskolaház. a templomtól nyugati irányban fekszik, keletről maga a templom, nyugatról Jenesse István és Magossy Dániel épületei határolják. "

82 Oriszentpéteren „Iskolaház a templom mellett lévő temető bejárata közelében van..."*

3 A mezővárosi és falusi iskolaépületek országszerte a templomok közelében épültek fel. így volt ez Vas megyében is. Szombathelyen, Körmenden, Szentgotthárdon és a többi kisebb-nagyobb településen is. A falu életét minden korban jelentősen meghatározó és egymást kölcsönösen kiegészítő két fontos közösségi intézmény, a templom és az iskola mindig együtt, legtöbbször a falu közepén, központi helyen állt. Iskolaház és mesterlakás építésére a telket legtöbb esetben a falu földesura adományozta. Előfordult azonban, hogy az iskolaügy iránt elkötelezett falubeli nemesi családok telekadománya képezte az iskolaház fundusát. Voltak olyan gyülekezetek is, amelyek pénzbeli adományokból, vagy gyűjtésekből vásárolták meg az iskola telkét. 1647-ben a vépi reformátusok pénzért vették a templom, a paplak és az iskola építésére alkalmas telket.

84 1714-ben a felsőőri református gyülekezet részben adományok, részben vásárlás útján jutott olyan telkekhez, amelyeken később parókiát és iskolaházat építhettek. 1783-ban a körmendi evangélikus gyülekezet két pajtáskertet és egy telket tudott vásárolni „Oratorium, Minister és Mester helyének"** Kercán 1783-ban gróf Batthyány Károly a falu közepén két hold telket adományozott iskola és mesterlakás építésére.

86 Nagyrákoson az 1780-as évek elején parókiát és iskolaházat építettek. „Mind két ház épülvén a' Nemesek fundusán" - írták néhány évtizeddel később az eklézsia rövid történetében. Feltehetően a telek később végleg az egyház tulajdonába került, ugyanis 1820-ban már arról írnak, hogy „a nemes Sáska família minden évben elszánt egy barázdát az. egyház fundusából".

%1 Elképzelhető, hogy ugyanennek a nemesi családnak két tagja, nemes Sáska Ferenc és nemes Sáska Antal voltak azok, akik 1840-ben „szomszédos földjükből két és fél és harmadfél ölet ajándédkoztak" új iskola építésére az eklézsiának.

88 A senyeházi iskola, oratórium és paplak telkét a Zsoldos família adományozta az egyháznak. Az építőanyag előállítása is a földesúr kötelessége volt, sokszor azonban adományokból állt össze, esetenként vétel útján jutottak a hívek épületfához, a tetőfedéshez szükséges zsúphoz, zsindelyhez és tetőcseréphez. Már a korai századokban is sokan adományoztak pénzt iskolaépítésre vagy pedig alapítványok formájában segítették elő az iskolai oktatást. Ritkán fordulhatott elő azonban az, hogy valaki a saját költségén építsen iskolát. 1756-ban Egyházasrádócon Széplaky János plébános ezt tette. Saját pénzéből építette fel a falu első katolikus iskolaépületét, ami még 1948-ban is fönn állt és egy időben cselédházként funkcionált.

89 1783-ban Kercán maguk a hívek adtak össze pénzt iskolaház és parókia építésére. 1595 forint és 80 krajcár gyűlt össze közadakozásból. 1868-ban Veleméren a református hívek aratási közmunkát vállaltak és a szerzett pénzből 1873-ra megépítették az iskolát. Az is előfordult, hogy az iskolaépítésre kapott építési anyagot más célra használták fel. Kerkáskápolnán az 1880-as években ezért nem épült föl az iskola a kijelölt időre, noha a hívek „egy ízben már e célra megvették a téglát, de a község szóvivői abból nem iskoláit, hanem korcsmáit építettek ". Az iskolaházak és a mesterlakások felépítése, de ezek fenntartása is a gyülekezetek, illetve a plébánia lakóit ter-