Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

LIMBACHER GÁBOR: Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében

4. kép. A kis-kápolna, benne öltöztetett Mária-szobor hordozható foglalatban nyiroknak és egyéb természeti hatásoknak tartósan aligha áll ellen. /I/

3 A kis-kápolna alaprajza megközelítően négyzet alakú, körülbelül 1,35 méteres oldalakkal, 30 cm körüli falvastagsággal. Teljes magassága mintegy 3,3 méter. Belső tere egy hordozható foglalatban lévő öltöztetett Máriaszobor befogadására készült, amit hátulról és két oldalról oldalfalak határolnak, elöl pedig helyi asztalosmunkaként, egyaránt három osztású, két kifelé nyíló szárnyú ablak zár le. Színe az emlékezet szerint mindig „barnasárga" olajfestésű volt, majd a gondozóasszony a hetvenes években fehérre mázolta át, szebbnek gondolván azt. Az ablak fölső keretfáján eredetileg két oroszlánfejű, hosszú testű, középen összenéző állat faragványa volt látható, amelyek fenyőfából lévén idővel elkorhadtak. {„Nem tudom, hogy a sátányok-e azok, hogy a Szűzanya a sátányt elűzte. " Padlószintje az ablak aljának a magasságában van (4. kép). Az építmény előtt kőlépcső, melyet azért helyeztek az épülethez, hogy ráállva a Mária-szobrot könnyebben öltöztethessék, rajta alkalmanként gyertyát égethessenek, és ideült korábban az ájtatosságot vezető énekesasszony is. A „káponka" védelmére, alapítása táján, három akácfát ültettek - egyet-egyet két oldalt és hátul - ezek azonban idővel elöregedtek, ezért a negyvenes évek végén kivágták őket. Emellett bokrokat is elhelyeztek „töviskes garád"-ként, azaz védőkerítésül az erre kihajtott községi disznók, kecskék és tehenek távol tartására. Kártevéseik mégis arra késztették az alapító családot és szomszédságát, hogy az 1930-as évek elején akácoszlopos drótkerítéssel vegyék körbe az épületet. Alapját az idők múltával meg kellett erősíteni. Ezért az 1950-es években a szandai várhegyről hozott köveket építettek be, majd 1982-ben ugyané célból, és a kápolnakert bővítéséért, további alapozást és földmunkát végeztetett az alapítók kápolnagondozó unokája. A kápolnaépítés a fundációs iratok tanúsága szerint az alapító Varga Gergely és családjának békéikéhez tartozó területen valósult meg 1890 tavaszán és a fenntartási költségek biztosítására a család tíz forintnyi örök alapítványt tett.

4 A hagyomány alapján történt visszaemlékezések több esetben tartalmaznak információkat az építésre vonatkozóan, olykor egymást kiegészítőén, egyes elemeiben pedig eltérően variálván az egykor történteket. Érdemi adatokat az alapítók két „legközelibb" unokájától (nők), a közelben lakott keresztfiuktól és egykori szomszédjuktól (férfiak, legidősebbek) hallottunké Az elbeszélések egyöntetűek a tekintetben, hogy a Mária-szobor már korábban megvolt, s hogy az épületet később, a „Máriácska" megfelelő elhelyezéséért emelték (5. kép). A részletekre vonatkozóan legvalószínűbbnek az egykori szomszédtól és a keresztfiútól hallottakat tarthatjuk. Ezek kötődnek leginkább tényszerű konkrétumokhoz, és lényegében megegyeznek, csak egymást kiegészítik. Eszerint az addig más helyen lévő, és más helyre - a két ablak közti falba vágandó fülkébe - szánt „Máriácskának" Koplányi Márton helyi kőműves javasolt, majd épített