Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

LIMBACHER GÁBOR: Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében

5. kép. Kis-kápolna a településben, karácsony idején. Háttérben a patakon túli kacsapart külön kis-kápolnát, amit a családfő, „Márton" Varga Gergely engedélyeztetett a váci püspöknél. Az egyébként közepes módú család számára még a kis-kápolna építése is olyannyira megterhelő volt, hogy az állagmegőrzéshez egyházilag elrendelt alapítványi pénzösszeget is csaknem kétévi csúszással tudták befizetni.

6 A „káponka" egyházi megáldására csak ezt követően kerülhetett sor. „Két pap vót aszongya, mikor ez a felszentelése vót neki meg sok nép. " 13/ Öltöztetős Mária-szobor A fából készült és világosra festett szobor a hordozható foglalat alsó lapjához rögzített félgömbön áll, kissé hajlított térdtartással és szintén szilárd rögzítéssel. Az öltözetből kilátszó archoz és kézhez képest a többi testrész kevésbé megformált. A szobron az emberi test arányaihoz viszonyítva föltűnő a törzsrész és a karok hosszúsága és a lábak rövid mérete. A fejen középen elválasztott, nyakig érő, fekete színű festett hajfelület. Nehezen eldönthető, hogy kétoldalt a haj alól kilátszó festett fülek láthatók-e vagy egy-egy alsó hajtincs. A domborított szemhéjak fölött erőteljesen megfestett fekete szemöldök, bordós árnyalattal hangsúlyozott orcák, arányos orr, festett orrlyukakkal, sötétre színezett kissé keskeny száj és ajkak, gömbölyített áll és kissé telt toka. A fejrész kezdetlegesnek minősíthető kialakítása mellett is elementáris, szuggesztív tekintetet láthatunk. Az enyhén domborított mellrész alatt körbefutó vonal a test két részből történt egybeillesztésére utal, és ilyen összeillesztési hely sejthető a fölsőkarok vállközeli részén is. Az alsókarok könyöktájon csuklós megoldással kapcsolódnak, ily módon tengelyeik körül hajlíthatok, és e kialakítás öltöztetéskor megkönnyíti a ruhák levételét, illetve föladását. A szobor rendre ruha által takart alsótestén a festés is igénytelenebb, az elnagyoltan megformált lábfejeken pedig csak négy-négy lábujj van (6. kép). A „káponká"-val együtt az öltöztetős Mária-szobor eredetéről is variálódnak az emlékek. Az alapítókhoz fűződő rokonsági kapcsolat híján, valamint a falun belüli lakóhelyi távolság növekedésével az ismeretszint rohamosan csökken, a szomszéd településeken pedig egyöntetű a témánkba vágó ismeretek hiánya. Szandaiaktól ismerünk néhány egyedi eredettörténetet. így a „káponká"-tól átlagos távolságban lakó legidősebb férfi szerint a szobrot a kápolnával szemben lakott „Veron néne" hozta magával szülőhelyéről /12/. Két vallásos szandai asszony /5, 6/ is a rokonságtól és közellakóktól egészen eltérő hagyományt képvisel. Eszerint a Mária-szobor a földből került elő, a falu középkori temploma helyén szántották ki, illetve álom alapján a jelenlegi „káponka" helyén ásták elő. Az álombeli látomás motívuma részben eltérő tartalommal, fő hangsúlyt kap a szűkebb rokonság és a kápolnához közeli idősebb vallásos adatközlőink elbeszéléseiben is. A szűkebb rokonságból megkérdezettek és a gyerekkoruktól közel lakó idősebbek mind tudtak az alapító