Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

SABJÁN TIBOR: Takaréktűzhelyek bontási tapasztalatai

0 5Dcm 2. kép. Takaréktűzhely hosszmetszete (Derecske): 1. főzőlap, 2. tűztér, 3. rostély, 4. hamuzóüreg, 5. 2 db tégla, 6. falba vájt kürtő, 7. a korábbi tűzhely maradványa, 8. a korábbi tűzhely körvonala, 9. a kemencepadka és a kucik maradványa, 10. a lebontott kemencepadka, 11. a kemence (A tanulmányban szereplő rajzok SABJÁN Tibor munkái.) alá. Közvetlenül az ajtó alatt félköríves hamuzónyílás volt látható (1. kép). A tűzhely bontását a főzőlap leemelésével kezdtük. Az alatta lévő tűztérnek az ajtó felőli oldalon 15 cm vastag, vályogtéglából rakott fala volt. A kemence oldalához élére állított téglákat ragasztottak. A két fal határolta az emelkedő aljú tűzteret, melynek szélessége csak 15 cm volt. A tűzhelyajtó előtt rostély feküdt, alatta 15 cm mélyen húzódott a hamuzóüreg. Mivel a tűzhely főzőlapja nem nyúlt be egészen a falig, a falnál a füstjáratot két téglával takarták le. Ebből adódóan a tapasztás itt 8 centiméterrel a főzőlap síkja fölé emelkedett. A tűzhely füstjárata a két tégla alatt csatlakozott a falba vájt füstcsatornába. A csatorna a kemence felé hajolt, és a tetejének magasságában áttörve a vályogfalat torkollott a szabadkémény alá. A csatorna szoba felőli oldalát cseréplapokkal fedték le, majd az egészet eltapasztották és lemeszelték (2. kép).

6 A tűztér szintjéig lebontva a tűzhelyet azt láttuk, hogy a kemence szélesedő teste miatt itt már nem élére állított téglákat, hanem cserepet tapasztottak a kemence oldalához, így volt ez a hamuzóüreg mellett is. Tovább folytat-