Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

SABJÁN TIBOR: Takaréktűzhelyek bontási tapasztalatai

3. kép. Konyhai kemencével összeépített takaréktűzhely (Ocsény), ZENTAI Tünde felvétele va a bontást, megtaláltuk a kemence padkájának meszelt csonkját, valamint a 30 cm széles és 65 cm magas kucikot. A tűzhely füstjáratát néhány ujjnyi mélyen belefaragták a kucik ülőlapjába. Sajnos a takaréktűzhely építésének időpontját nem ismerjük, de a kemence periódusaiból következtetni tudunk keletkezésének idejére. Kiindulásunk alapja az lehet, hogy FEKETE Béla 1934-ben megjelent beszámolójában a kemence ajtó felőli oldalán még a kucikot említi és rajzban is ezt szerepelteti.

7 Tudjuk, hogy az első takaréktűzhelyét csak ezután építették meg, majd később lecserélték az általunk megtalált változatra. Ennek keletkezését tehát nagy vonalakban századunk derekára tehetjük. A takaréktűzhely megnevezésére Derecskén és környékén a konyha, beépített konyha terminológia volt használatos, így valószínűsíthető, hogy az általunk bontott tűzhelyet is így nevezték.

8 Sajnos a tűzhely használatára sem tudtunk konkrét adatokat gyűjteni. A csőszház működésének rendjéből arra lehet következtetni, hogy a tűzhelyet kifejezetten a csősz használatára építették, hiszen a szőlősgazdák a nagyobb méretű, középpadkás helyiségben tanyáztak, a szoba a csősz (csőszök) lakásául szolgált.

9 Ocsény, Fő u. 20. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum őcsényi lakóházának bontásáról a Ház és Ember című évkönyvünk egy korábbi számában már részletesen beszámoltunk.

10 Az épület egészét érintő tanulmányban - terjedelmi és arányossági okok miatt - nem volt módunk a takaréktűzhely építéséről és szerkezetéről részletes leírást, illetve rajzokat közzétenni." Az alábbiakban ezt a hiányt szeretnénk pótolni. A szögletes sarokkemencével összeépített takaréktűzhely a lakóház második (szabadkéményes) konyhájában állt. A bontás során megállapítottuk, hogy ez a kemence egy századfordulós átalakítás után került a helyére, korábban itt egy szemeskályha tüzelőnyílása volt, az előtte húzódó tüzelőpadkával.

12 A takaréktűzhely megemelt sütője a kemencére támaszkodott, főzőlapja a kemence tetejével volt egy magasságban. Ez a rész azonban már a kemence mellett, a konyha hátsó falához simulva állt, alját szögletes fáslyuk törte át. A tűzhely keskenyebbik végéről nyílt a bádoglemezből készült hamuzóajtó, felette helyezkedett el az öntöttvas tüzelőajtó. A tűzhely főzőlapja két darab öntöttvas lapból állt, melyek közepén gyűrűkkel fedett lyukak voltak. A lapokat összefogó vaskeret 61 cm széles és 69 cm hosszú volt, a földtől 80 cm magasan helyezkedett el. A sütő teteje 47 cm-rel volt magasabb, mint a főzőlap. Bádoglemezből készült ajtaja a konyha közepe felé nézett, erősen lemeszelt kereteléséből a sütődobot ki lehetett emelni. A tűzhely füstjét a sütő tetejére állított kályhacső vezette a szabadkémény alá (3. kép). A tűzhely bontását a sütő szétszedésével kezdtük.

13 A sütő tetejét pelyvás sárba rakott téglákkal fedték le, a téglákat laposvasak tartották. A sütő fala a sarok felőli oldalon fél tégla vastag volt, a főzőlap mellettit azonban élére állított téglából falazták. Az utóbbi módon készült a sütő első, ajtó körüli és a hátsó, a konyhafalhoz simuló része is. A sütőajtó pereme a kemence tetején feküdt, ennél magasabban volt a bádogból készült dobja, ezért ennek az alátámasztására elöl két darab fejelő téglát (hosszában elvágott tégla), hátul pedig egy állított féltéglát helyeztek el (4. kép). Äz így beépített sütő dobját körben 510 centiméteres légrés vette körül. A sütő falait mindenütt a