Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
JUHÁSZ KATALIN-G. SZABÓ ZOLTÁN: Barokkos házoromzatok a Kisalföld népi építészetében
23. kép. 1850-ben épített ház oromzata. Öttevény (Győr megye). PÁLOS Ede rajza, 1907. (V. számú vázlatkönyv 57. lap) 1. táblázat 30. sz. ezért az altípusokat inkább a keretvonalat alkotó ívelt szakaszok alapján próbáltuk elkülöníteni. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért szükségünk volt az oromzatok keretvonalainak egyszerűsített képletére, amely nem tartalmazza az oromcsúcs és a vállszakaszok jeleit. Vizsgálati mintánkat a fenti kritériumok szerint felosztva kapott altípusokat előfordulásuk gyakoriságának mutatóival együtt a 2. számú táblázat tartalmazza. Ebből első pillantásra látható, hogy az oromzatok nagyobbik hányada három fő csoportba tömörül, míg az egyéb típusokhoz tartozók gyakorlatilag egyedi példáknak tekinthetők, bár előfordulhat, hogy további adatgyűjtéssel ilyen típusokból is jó néhány előkerülne. Oromzatainknak mintegy felét tisztán konkáv ívszakaszok keretezik. Ezek közül is a legtöbb olyan, amely két-két konkáv ívszakaszból áll (2kv). A második leggyakoribb oromzattípus keretvonalának egyszerűsített képlete: kv+kx, azaz az oromcsúcstól lefelé haladva egy-egy konkáv szakaszhoz csatlakozó konvex ívszakasz alkotja. Ehhez a típushoz, sorolható oromzataink egy hatoda. A harmadik és egyben utolsó nagyobb csoportba tartoznak azok az oromzatok, amelyek keretvonala a legegyszerűbb vonalvezetésű: a félkör alakú oromcsúcshoz kétoldalt egyenes, illetve „macskajárásos" lejtő kapcsolódik. A 2. számú térképen az itt leírt három leggyakoribb oromzattípus lelőhelyeit ábrázoltuk azzal a céllal, hogy kiderítsük, kimutathatók-e mikrotáji különbségek ezek elterjedésében. A négyzettel jelölt 2kv típus elterjedési területe adataink alapján Győr és vonzáskörzetére tehető. Térképünk szerint a második típus (kv+kx) a Mosoni-Duna és Rába folyók mentén, illetve azoktól nyugatra eső területeken jellemző, bár egy-egy esetben megtalálható volt a Csallóközben és a Sokoróalja nyugati felén is. Táp, Tápszentmiklós, Lázi környékén a konvex szakaszokból álló keretű oromzattípusok Győrben elterjedt változatától eltérőeket találtunk. Ezen a területen egyébként is a formai változatosság jellemzi a barokkos oromzatokat. E három faluban a 20. század elején a barokkos oromzatok igen népszerűek voltak, amit többek között az a tény is bizonyít, hogy arányuk még a mai utcaképben is jelentős az általunk vizsgált többi településhez viszonyítva. 59 Még izgalmasabbá teszi a helyzetet, hogy ugyanitt a falazott oromzatok különböző stílusai mellett (barokkos, romantikus, klasszicista) még napjainkban is számottevő az archaikusabb építészeti gyakorlatot képviselő deszkaoromzatos, ágasfás-szelemenes lakóházak száma. 60 „H" betűvel jelölve térképre vittük annak a négy háznak a lelőhelyét is, amelynek oromzata egyenlő szárú háromszögben záródik. Ezeknek a késő barokk (copf) hatást tükröző típusoknak az elterjedési területe kevés számú adatunk alapján Sopron vonzáskörzetére tehető. E feltételezésünket megerősítik azok a táblázatunkban nem szereplő soproni, nagycenki és szili házak is, amelyekről időközben szereztünk tudomást. 61 A fő oromzattípusok térbeli elterjedésén túlmenően arra is kíváncsiak voltunk, felfedezhetők-e különbségek a múlt századi és századunkban épített oromzatok között. Mivel házaink jó része nem datált, az eredményeink e tekintetben korántsem tekinthetőek egzaktnak. Annyi bizonyos, hogy a legegyszerűbb típuscsoportba tartozó félkörívhez csatlakozó egyenes, illetve „macskajárásos"
