Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

SCHAFARZIK Ferenc katasztere két kőbányát említ Nyirádon. A volt úrbéres közbirtokosság tulajdonában lévő kőbányában „fehéres, likacsos, jól rétegezett mészkövet" bányásztak, a püspökség kavicsolóbányájában pedig füstös fehér, finoman szemcsés dolomitot (fődolomit).

52 Adatközlőink szerint Dabas-puszta felé, a magyalosban, rétegekben fejthető, acélos, barnás színű követ lehetett nyerni. Újtón viszont fehér színű mészkövet fejtettek, ami hamar szétporladt. Itt a kő 9 sorban (rétegben) helyezkedett el, 8-10 méter vastagságban. Akadtak egy méteres rétegek is. Többen foglalkoztak a faluban kőfejtéssel. Eszközeik a lapát, a spiccvas és a nagykalapács voltak. Először "lefődezték" a kő tetejét, majd a két méter hosszú emelő spiccvasat a repedésbe illesztették és belefeszítették. A kő töréséhez "bunkót" használtak. A iövet végül ölbe rakták és ölszámra adták el. A kőfalat sárba rakták, amihez a földet gyakran a házhelyről, az alapárokból vették. Mások szerint fehér földből készült sárral kellett rakni a falat, az jól tapadt. A fehér földet a Rákóczi út végén, Tölli Kálmánék háza végében bányászták. Többen említették, hogy valaha oltatlanul rakták a meszet a falba, s ott kötött meg. Ilyen lakóházra azonban konkrétan senki sem emlékezett, valószínű, hogy a romtemplomoknál figyelték meg ezt a falrakási technikát. A kőépületeket kőműves emelte, köztük azonban sokan voltak amolyan kontár-kőművesek, akik nem tanulták ki az ipart annak rendje és módja szerint. 8. kép. A lakóház az utcasorban, mögötte az új iskolaépülettel, háttérben a templommal. MNÉA N-52 662. A múzeumba került nyirádi lakóház építőanyagáról felkérésünkre dr. Kéri János geológus készített részletes szakvéleményt.

53 Az ő szakvéleményéből idézünk: „Az épület kőanyaga részben durván megmunkált (sarokkövek), többségében különböző méretű darabos kő. Építési mód: agyagba rakott darabos kő, amelyet a sarkokon durván kétoldalon megmunkáltak, a fal külső és belső vonalában nagyobb méretű kővel falaztak, a belső hézagokat apró, 10-12 cm átmérőjű kőtörmelékkel és agyaggal töltötték ki.". . . „Az épület falának kőzetanyaga 80-90%-ban miocén-szarmata mészkő, mintegy 10%-ban pannóniai hólyagos bazalt. Mindkét kőzettípus Nyirád térségében felszínen, felszínközeiben megtalálható. . . A kőzet, eredeti településéből adódóan rétegenként változó. Egyes rétegek tömörek, szilárdak és nem fagy veszélyesek, többségükben azonban porózus, mészhomok jellegű, alacsony szilárdságú, gyengén fagyveszélyes. Az épület falazásához mindkét típust felhasználták. A sarokkövek többsége és valószínűleg az alap is a szilárd típusból készült. A gyengébb szilárdságú, mérsékelten fagyveszélyes kőanyag a vizsgált épület felmenő falaiban a vakolat alatt kitűnő szilárdságot igazol. . .A mintegy 10% kőanyagot képező, többségében hólyagos, kisebb részében tömör bazalt szilárd, nem fagyveszélyes, szállítható és újra felhasználható. Ilyen jellegű kőanyag a Tapolcai-medencében több működő kőfejtőben mint darabos építőkő beszerezhető (Zalahaláp, Sümegprága, Diszel, Uzsa stb.)." Utóbbi kőanyag Nyirádra kerülésének legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy a szőlőműveléskor összegyűjtött és a mezsgyére kihajigált kődarabokat használták fel építkezéskor. Tudjuk, hogy a Nagy család zalahalápi szőlője Nagy József idején, a múlt század közepén már megvolt. További levéltári kutatásokkal lehetne kideríteni, meddig vezethető vissza a nyirádiak extraneus szőlőbirtoklása a halápi és esetleg más szőlőhegyeken, illetve a ház felépülésének idején volt-e a Nagy családnak szőleje. Bontási megfigyelések A lakóház elhelyezkedése A kiválasztott lakóház a falu központjában, az egykori Fő utca felszegi részén, a templomhoz közel fekszik, a plébánia és az iskola közti telken. Közös udvarnak az utcafronton álló, elsőnek felépült lakóháza (8. kép). Alapozás A megközelítőleg sík terepre épült háznak a falai érdekes módon különböző mélységűre voltak alapozva: a vaskos pillérek egyáltalán nem voltak lealapozva, az udvari falnak mindössze 10-20 cm mély alapozása volt, a többi falat 50-60 cm mélyen alapozták. A szilárd altalaj nem is kívánt volna különösebb alapozást, adatközlőink kiemelték, hogy a pincevermeket sem volt szükséges kővel bélelni, a kedvező altalaj miatt nem kellett omlásveszélytől tartani. Minthogy a kutatás során semmi nem mutatott arra, hogy a ház falai nem egyidőben épültek