Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

volna, az udvari fal kisebb alaOozási mélységét csak azzal tudjuk magyarázni, hogy a tető súlya nem arra, hanem a közel 80 cm széles tornácpillérekre nehezedett. Falazat A falanyagról Kéri János szakvéleményének ismertetése kapcsán már megemlékeztünk. Bontás során, különösen a falak döntésénél még szembetűnőbb volt, hogy a fal két szélén elhelyezkedő, gondosabban összeválogatott, nagyobb kövek közét vastag sárrétegbe ágyazott apró kövek töltötték ki. A kőanyag homogénnek bizonyult, annak alapján nem lehetett építési fázisokat elkülöníteni. Valószínű, hogy az istálló újra rakott falait is az elbontott kőből készítették. A nyílászárók boltíves kiváltásait és a tornácpillérek harántboltöveit lapos, ún. boltkőből rakták (9. kép). Kőből épültek a tornácpillérek és a csúcsfalak is. Padozat A padló kutatása során a korábbi épület nyomait nem találtuk meg. A ház minden helyiségének sárga agyagból készült döngölt földpadozata volt, melyen a szobában, a konyhában és a kamrában 3^4 cm vastag, többször megújított tapasztásrétegeket találtunk. Pelyvát a padlóban nem észleltünk, noha adatközlőink szerint az alsó, döngölt földrétegbe szokás volt pelyvát keverni. Adatközlőink elbeszélése szerint a Devecser felől, az erdőből hozott sárga agyagot pelyvával keverték, majd mezítláb tiporták, dagasztották. Az így előkészített földet kétnyelű tuskóval kb. 10 cm vastagon ledöngölték. Erre száraz, sárga földet terítettek, amibe már nem kevertek pelyvát, majd együtt döngölték tovább. A padlót ezután hagyták száradni, majd rongy vagy meszelő segítségével sárga földdel felsikálták. A sikálást kétnaponta megismételték. A szobában a falak mentén a meszelés 60-70 cm szélesen ráfutott a padlóra, ezzel a nedvesség ellen védekeztek.

54 Az istállót az 1940-es átalakításkor éltéglával rakták ki, és trágyalégyűj tő gödröt képeztek ki benne. A gádorban az udvar járószintjéből 6-8 cm-re kiemelkedő sárga, döngölt agyagpadozat volt. A padlás sározása a bontás idejére már lekopott, csak helyenként lehetett megfigyelni. A 7-8 cm vastag sártapasztásba pelyvát szórtak. A padlásfeljáró-nyílás két oldalán a sározásban érdekes, terelő vályút lehetett megfigyelni, aminek valószínűleg a szemestakarmány leszórásában lehetett szerepe. Födém Az átalakított istállót kivéve a ház minden helyisége keresztmestergerendás födémmel rendelkezett. A keresztmestergerendás födém Nyirád régi épületeinél egészen általános volt, magunk is több romos épületnél figyeltük meg a Rác utcában és a Dózsa Gy. utcában

55 (10. kép). A szobai födém gyalult, pácolt fenyőgerendákból készült, a padlásdeszkák egymásra takartak. A többi helyiségben bárdolt keményfafödém volt. A konyha födémének pallói eltérő szélességűek és hosszúságúak 9. kép. A tornác utcai bejárati nyílása és a szoba udvari ablaka MNÉA N-52 555. voltak, a korhadt elemek közül sokat újjal pótoltak (11. kép). A füstnyomokat, kátrányréteget a födémen nem lehetett megfigyelni, ugyanis a zárt kéményes konyha kialakításával egyidejűleg a födémről lekaparták a kátrányt és az egészet utóbb türkizkék olajfestékkel lemázolták. A kamra födémgerendái megroppantak, mivel ott, ahol a falat arrébb helyezték, a födémgerendák felfekvése túl csekély volt. A gerendákat alá kellett dúcolni. Az istállóban az 1940-es átépítéskor mestergerenda nélkül, az előző helyiségek födémgerendáihoz képest ellentétes irányú födémgerendákból készült az új födém. A tornác födémé megújított deszkafödém, de még a füstöskonyhás periódusból, a deszkákat ui. vastagon borítja a kátrány. A konyhaajtó eredeti helye feletti padlásfeljáró nyílást odébb helyezték, az eredeti padlásfeljárat helyét jól mutatják a tiszta padlásdeszkák. Tetőszerkezet A tetőszerkezet szelemenes. A szelemen több darabból toldott, a toldások az alátámasztások felett vannak. A szelement a két csúcsfal, a konyha-kamra válaszfala felett emelkedő belső csúcsfal, a két másik közfal fölött pedig egy-egy hegyesszögű ollószár tartja (12-13. kép). Az istálló feletti tetőszerkezet ugyan megújított, de a régi mintájára készült. Az ollószárakat (rákláb) a közfalra fektetett ollótalpba csapolták. A szarufapárok (födélfák) egyikének vége villásan kifaragott, ebbe van a másik kihegyezett vége beleillesztve, majd faszeggel átütve. A villás és kihegyezett szarufavégek váltott irányúak. A szarufák a hátsó falon közvetlenül a falkoszorúra támaszkodtak, végük kissé túlcsüngött azon. Az udvari homlokzaton a pilléreken végigfutó koszorúgerendára feküdtek fel, végük kissé túlnyúlt azon. A koszorúgerendát is több darabból, lapolással erősítették össze a pillérek felett. A bárdolt, hasított szarufákra ugyancsak hasított keményfa lécek voltak hatalmas faszegekkel felerősítve (26. kép). A hasított faanyag szabálytalansága miatt a lécek elég rövidek voltak, olykor csak egy-két