Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
kis szoba-füstöskonyha-nagy szoba beosztású volt, egész udvari homlokzata előtt félköríves nyílásokkal tagolt, lepadlásolt gádor húzódott. A hátsó, nagy szoba alatt bolthajtásos pince volt, melybe a gádorból lehetett lejutni. A pince - áthelyezett lejárattal - ma is megvan. A helyiségek keresztmestergerendásak voltak, de a födém már fenyőfából készült (6. kép). A lakóházhoz tartozó istálló a házzal szemközt, a mai nyárikonyha helyén állt. Az 1858-as kataszteri térkép itt nem jelez épületet, az istálló tehát valószínűleg később épült. Miután ezt a lakóházat 1940-ben elbontották, rekonstrukciójánál csak a ház egykori lakóinak közlésére hagyatkozhattunk. 43 Az első lakóház szatócsbolttá való alakítása magyarázza, hogy a hátsó, jelenleg - és nyilván eredetileg is kamraként használt helyiséget szobává alakították, kályhával látták el. A bontási megfigyelések alapján azonban elképzelhető, hogy a kamra szobává való átalakítására esetleg már korábban sor került, amikor több generáció élt a házban, nagy zsúfoltságban. A kamra szobaként való funkcionálásával egyidős az első és hátsó szoba ívelt lezárású ajtófülkéjét keretező vakolatszalagdísz is. A szatócsbolt-periódusban vágtak az utcai ablak helyén ajtót. A ház macskalépcsős, vakolatdíszes utcai homlokzatának kialakítása a század elejére esik, amikor Nagy József ódörögdről hazaköltözve reparáltatta a házat. A vakolatkeretes, feliratos mezőben lévő évszámot leggondosabb feltárásunk ellenére sem sikerült láthatóvá tennünk, csupán a ceruzával előrajzolt ANNO feliratot. Az idős Nagy testvérek 1912-es évszámra emlékeztek, ami minden bizonnyal a tatarozás évszáma. Ez annál is inkább valószínű, mivel a ház építésének a mestergerendán olvasható évszáma csak 1946-ban vált ismertté a család előtt, amikor a füstöskonyha megszüntetésekor a gerendákról ösztökével kaparták le a rárakódott kátrányréteget. Érdekes viszont, hogy magára az utcai homlokzat újravakolására egyik testvér sem emlékezett (pedig 10-12 évesek voltak 1912-ben), csupán hallottak róla. A ház utolsó helyiségének, az istállónak falait 1840ben újra rakták. Ekkor bontották el ui. a hátsó lakóházat, amelynek déli végfala közös volt az istálló végfalával. Az istálló udvari fala korábban a pillérek külső falsíkjával esett egy vonalba, újraépítésekor azonban a hátsó ház udvari homlokzatához igazították. A régi istálló a lakók emlékezete szerint ugyancsak keresztmestergerendás födémű volt, a bejárat jobboldalán helyezkedtek el a jászlak. A kamrával közös falnál szénatartó (kerekjászol) és emeletes prices követték egymást, a hátsó falnál pedig a borjaknak képeztek ki állást. Az istálló eredetileg valamivel nagyobb volt. 1946ban, amikor a család földállománya gyarapodott, a kamra méretét kissé megnövelték az istálló rovására. A közfalat elbontották és 30 cm-rel arrébb húzták fel úgy, hogy a meglévő födémgerendák - kisebb felfekvéssel - még hasznosíthatók legyenek. A konyha modernizálására is 1946-ban került sor. Elbontották a korábbi, csonkagúla alakú sövénykemencét és a kályhák fűtőnyílása előtti padkát. A bontási megfigyelések szerint a kemence vesszőváza karnyi vastag, sárban meghempergetett zsúpkötegekkel volt befonva, majd betapasztva. A kemencepadkán a hátsó falnál katlan volt. A füst korábban a felezett konyhaajtón keresztül, és a födémbe vágott, kb. 40 cm széles füstnyíláson keresztül távozott a padlásra, illetve a szabadba. A padlásdeszkába vágott nyílást a füstöskonyha megszüntetésekor lepadolták, a felezett ajtót vésett, üvegezett ajtószárnnyal cserélték fel. A gerendákról lekaparták a kátrányt, a konyha falának egy részéről a kormos tapasztásrétegeket leverték, újra vakolták. A korábbi hétkenyeres sövénykemence helyére hasonló nagyságú, de padka nélküli, boltozott téglakemencét húztak, mellé mászókémény épült. Elbontották a szobai (és a kamrában megmaradt) szemeskályhát is. Az első szoba kályhájának fűtőnyílását és a mellette lévő vaklikat teljesen elfalazták, az egykori hátsó szoba fűtőnyílását már a századfordulón vaklukká alakították, az előtte lévő padkát pedig vizespadként hasznosították. Érdekes, hogy noha a Nagy család visszaköltözése után a hátsó helyiséget mindig kamraként használta, az ott lévő szemeskályhát 1946-ig nem bontották el - talán egy későbbi átalakítás lehetőségével számolva. A két zöld szemeskályha melynek számos eleme megmaradt - falazott padkára épült, alsó, szögletes tűzterüket hengeres rész követte, tetejüket gombban végződő kupolás elem zárta. A hátsó helyiség kályhájának hengeres felső része az emlékezet szerint egy sorral alacsonyabb volt az első szobáénál, formájuk egyébként azonos volt. 44 A konyha ajtaja mögött, az udvari és a kamrával határos fal szögletében téglalap alaprajzú verem, pinceverem mélyedt a padozatba, melyet egy ácsolt gerendakeretre illeszkedő, leemelhető, fekvő ajtó zárt. A lakók elmondása szerint a verem fala eredetileg kővel volt bélelve, de a háború alatt a vermet kibővítették és mélyítették. Hasonló vermekről másutt is tudtak a faluban. Ezekben takarmányrépát tároltak, burgonya, zöldség tárolására ugyanis a meleg miatt nem volt alkalmas (ez az információ már valószínűleg a zárt-konyhás periódusra vonatkozik). Az 1950-es években, amikor palackos gáztűzhelyt vásároltak, először a konyha, majd a kamra ajtaját is arrébb kellett helyezni, hogy a gáztűzhely ne essen a légvonalba. A gáztűzhelyt azért kellett a konyhából a kamrába átvinni, mert a gázművek a pinceverem miatt veszélyesnek ítélte, és megtiltotta a készüléknek a konyhában való üzemeltetését. Az ablakokat pontosan meg nem határozható időben négyszemű kis ablakokról hatszemű, nagyobb ablakokra cserélték. Miután az épület átalakításairól megemlékeztünk, néhány szóval a telek (fontos) egyéb építményeit is ismertetjük. A közös telek az utca felé 1945-ig kerítetlen volt. 1945-ben az utcai fronton kőbástyás, mellvédes kerítés épült. A keleti oldalon a plébánia hosszan elnyúló épületsorának hátsó fala alkotta a telekhatárt, nyugaton pedig az egymáshoz épült két lakóház hátsó fala határolta a telket. Az első és hátsó udvart bontáskor drótkerítés határolta el egymástól. A lakóházzal szemközt, az utcavonalhoz közel jelenleg pince található, a pincével közös, aszimmetrikus nyeregtető alatt pedig egy méhes áll, amely az utca felé fallal elkerített kis előkertből nyílik. A pince korát nem ismerjük, a kataszteri térképen nincs feltüntetve. Az 1940-es évekig földdel fedett boltpince volt, csak a méhes kialakításával egyidejűleg készült tető föléje. Az udvar hátsó részében, az istállóval szemközt hidas állt, amelyet már szétbontottak. Kút a telken nem volt. Az udvar hátsó részében egy élőfához csatlakoztatva szalmával fedett primitív színt tákoltak össze. 45
