Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

3. kép. Nyirád belterülete 1858-ban a kataszteri térkép és földkönyv alapján, a házszámok jelzésével. OL S 78. Kataszteri térképek 318. Téka. Nyirád. A rajzokat BÚZÁS Miklós készítette. nagycsaládok száma (4 háznál), s több esetben valószínűsíthető, hogy a vő költözött apósához. A névelemzés alapján nem kizárt családos férfi- és nőtestvérek együttélése sem, de ez nem valószínű.

14 Az 1771-től fennmaradt dikális összeírások már sem a családok összetételének, sem vagyoni helyzetének megvilágítására nem alkalmasak. Ezek az állami adók kivetése céljából készült összeírások az adózó személynél csupán a 16 évesnél idősebb, munkaképes családtagokat, szolgákat sorolták fel, azt sem megbízhatóan. Az adó csökkentése érdekében ugyanis mind a munkaképes családtagok, szolgák, mind az állatállomány esetében a valós adatok meghamisítására törekedtek a bevallók, s ez a szándékuk nem volt ellentétes a földesúr érdekével sem. Reális értékekre ezért csak a szántók, rétek, legelők vonatkozásában számíthatunk, amelyek az urbáriumból ellenőrizhetők voltak. A munkaképes családtagok, szolgák és az állatállomány esetében azonban elhallgatásokkal, irreálisan alacsony értékekkel kell számolnunk.

15 Az évente ismétlődő összeírások településtörténeti szempontból mégis jól hasznosíthatók, az adózókat ugyanis rendszerint a házak elhelyezkedésének topográfiai rendjében sorolják fel, így az új házak épülése, elhelyezkedése nyomon követhető. Már az 1770-es években megjelennek az összeírásban hol egy szám alatt, hol két, egymást követő szám alatt felsorolva azonos családnevűek, minthogy azonban igen gyakori családnevekről van szó (Szabó, Varga, Kovács, Horvát), messzemenő következtetést levonni ebből nem lehet. 1785-ben 114 házból 14-ben két, illetve 3-ban három adózót írtak össze, kevés kivételtől eltekintve azonos családnevűeket. Négy esetben viszont külön sorszám alatt írtak össze azonos családnevű személyeket, s a Kövesi és Zsiborás név esetében már kétségtelen, hogy a közös udvarra épített második ház megjelenésével számolhatunk. 1790-ben pedig épp az általunk vizsgált porta esetében bizonyítható, hogy a második lakóház felépült az első folytatásában."

1 A 18. század utolsó évtizedeiben aztán egyre gyakoribbá váltak faluszerte a közös udvarok. 1797-ben a dikális összeírásban szereplő 147 családból már 52 élt közös udvaron, mégpedig 23 kettes- és 2 hármas-udvaron. A közös udvarokon való egymás mögé építkezés a 19. század első felében is folytatódott. A század közepére úgy elszaporodtak faluszerte a közös udvarok, hogy a régi településű részeken meghatározóvá váltak, de az újonnan települt utcákban a zsellérsoron is megjelentek. Az 1858-ban készült kataszteri térképen jól látható az egymás végébe épült házak sora, s a gazdasági épületek elhelyezkedése a telken (3. kép). A térkép, illetve a földkönyv 80 egyes-udvar mellett 87 közös udvart jelzett Nyirádon, utóbbiak közül 5 négyes-, 13 hármas- és 69 kettes-udvar volt.

17 Vagyis a lakosság nagyobbik része, a családok 71%-a közös udvarokon élt. Nyirád nemesi családainál, a Zsidó és Németh családok portáin is kialakultak a közös udvarok.