Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

1. kép. A Nyirád, Dózsa Gy. u. 65. sz. lakóház. Magyar Népi Építészeti Archívum Negatívtára (továbbiakban: MNÉA N) 52 483. A fotókat DEIM Péter készítette. rendezésre vonatkozóan megbízható adatokat gyűjthettünk a ház lakóitól. Minthogy a ház a közös udvar elsőnek felépült lakóháza volt, egy ideig egyes udvaron állt. Ezért egyes udvaron való felépítése, ha nem is szerencsés, de építészetileg megoldható. A jelenlegi ikerpajta helyett azonban egyes udvarra megfelelő pajtát kell majd kiválasztanunk. A lakóház csak több évvel az első terepszemle után vált a múzeum számára megszerezhetővé, így bőven volt időnk helyszíni gyűjtésre, levéltári kutatásokra. Mindez megkönnyítette magát a bontást, ugyanis számos olyan adatra bukkantunk, amely magyarázatot adott a bontásnál észlelhető jelenségekre, illetve időben felhívta a figyelmet arra, hogy mire kell különös gondot fordítani majd a bontásnál. A gondos előkészítő munka, a szerencsés adottságok ellenére sem sikerült azonban minden kérdésre egyértelmű választ kapnunk. Mielőtt magának az épülemek az ismertetésébe fognánk, nem árt röviden szólni magáról a faluról is. Nyirád története és lakossága Nyirád Tapolca, Sümeg és Devecser közt fekvő, nagyhatárú falu, amely 1266-tól kezdve a veszprémi püspökség birtoka volt. Határában terültek el Gerencsér prédium, Bodon és Deáki puszta, elpusztult középkori falvak. A török korban a falu többször vált lakatlanná, majd újratelepült. A Rákóczi-szabadságharc alatt ismét szétfutottak lakói, 1713-tól kezdett - most már tartósan újra benépesülni. Az 1720-as összeírás "libertinusoknak" nevezi Nyirád lakóit, egy 1700-as adat szerint ui. csak árendát fizettek az uraságnak. Ismert a falu 1524. és 1565-67. évi urbáriuma: eszerint az úrbéresek kilencedet és tizedet nem, csak telekbért fizettek az uraságnak, ezen kívül robottal tartoztak és ajándékokat szolgáltattak. Az 1749-ben kelt kontraktus megerősítette a korábbi szerződés pontjait, megállapította a robot és a hosszúfuvar mértékét és a telekbért. A jobbágyok szabadon költözhettek, házukat, irtványukat a földesúr előzetes hozzájárulásával eladhatták.

6 A falu a veszprémi püspökség sümegi uradalmához tartozott. Nyirádon a földesúrnak allódiuma volt, jelentős juhtartással. Az allódiális földek művelése jelentette a lakosságnak a legnagyobb terhet. A sík területen fekvő falu határának nagyobbik részét még a múlt század közepén is elsősorban tölgyesekből, kisebb részben nyírésekből álló erdő borította. A termőtalaj homokos, kavicsos volt, a földeket a megye a II. osztályba sorolta. Az 1802-es összeírás kiemelte, hogy Nyirád lakói jó helyzetben vannak, adójukat rendszeresen fizetik. Ez a falu kedvező adottságainak, bő határának volt köszönhető. Egész telekhez 16 hold szántó és 6 kaszás rét tartozott. A parasztok nagyobb mennyiségű irtványföldet is műveltek. Az erdőben makkoltathattak, szénát kaszálhattak és faizhattak. 1686-1770 közt szőlőket is említenek az összeírások, amelyeket a nyirádiak idegen határokban birtokoltak. Az 1802-es és későbbi összeírások nem szólnak erről, noha tudjuk, hogy a halápi hegyen a múlt század második felében a nyirádi gazdáknak egész pincesoruk volt.

7 Nyirád egyike azon kevés falunak, melynek lakossága a kedvező feltételeknek köszönhetően a 19. század végéig egyenletesen gyarapodott:

8