Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
Év Házak száma Lakók száma Az egy házban lakók átlagos szama 1745 67 339 5,06 1771 103 758 7,36 1785 128 1024 8 1829 1289 1869 178 1601 8,99 1890 187 1805 9,65 1920 321 1708 5,32 1941 339 1786 5,27 1960 489 2146 4,39 1980 576 1949 3,45 A lakosság növekedésével együtt haladt a telkek aprózódása, a zsellérek számának növekedése. 1770-ben az összeírt 95 családból 81 volt úrbéres jobbágy, 14 pedig urasági konvenciós, árendás vagy nemes. 1802-ben 94 parasztgazda mellett 4 nemest, 65 házas és 8 hazátlan zsellért írtak össze. 1828-ban a zsellérek száma már felülmúlta a parasztokét: 50 parasztgazda mellett 190 zsellért számláltak (utóbbi kategóriába számították az árendásokat és konvenciósokat is). 9 1857-58-ban történt meg a jobbágyok és a földesúr közt a határelkülönítés, melynek során a földek nagyobbik része a püspökség birtokában maradt. Nyirád tipikus agrárközség volt, kevés számú iparossal. Jelentős változást csak a bauxitbányászat megindulása hozott 1936-tól kezdve. Településkép Nyirád első térképes ábrázolása az 1784-ben készült I. katonai felmérés (2. kép). Ezen jól kivehető a falu nyugat-kelet irányú Fő utcája (ma Dózsa Gy. utca), nyugati végén lévő kiterjesedésében a falu 1778-ban épült, Mindenszentek tiszteletére szentelt templomával. Ennek az utcának a később Alszegnek nevezett keleti része még nem épült ki végig. Megvolt viszont a Fő utcától északra futó, szabálytalan vonalvezetésű Rác utca keleti szakasza, valamint a Fő utcával délről párhuzamos, az észak-déli irányú úttól keletre haladó utca is, amit az összeírásokban az Alszeghez számítottak. Nem épült viszont még ki a 19. század közepén készült összeírásokban Új utca néven emlegetett, egy házsoros utca, az előbbi utca nyugati folytatásában. A lakosság előbb már vázolt folyamatos növekedésével új telkek kimérésére került sor, de szaporodott a telkek száma a meglévők széltében való megosztásával is. Helyenként olyan keskeny telkek jöttek létre, hogy a házak megszokott keleti tájolását is meg kellett változtatni, hogy az épületet a telken szerencsésebben elhelyezhessék. Ennek, és az ezt megelőző korszaknak a lakásviszonyairól szemléletes képet nyerhetünk a lélekösszeírásokból és egyházlátogatási jegyzőkönyvekből, amelyek a nem, kor, családi kapcsolat feltüntetésével jellemezték az egy fedél alatt élőket. Minthogy Nyirád színkatolikus falu volt, ezek a katolikusokat számbavevő egyházi összeírások a teljes lakosságot felölelték. 10 1745-46-ban 67 házban 339 személyt írtak össze, egy házban tehát átlagosan 5 személy élt. Domináltak a csupán szülőkből és gyermekeikből álló nukleáris családok." Négy esetben előfordult, hogy a szülők házas fiukkal éltek együtt, akik azonban még minden esetben gyermektelen, fiatal házasok voltak, s mindössze egy ilyen családnál élt másik, nem házas testvér is a szülőkkel. E családok létszáma olykor alatta maradt a nyirádi átlagnak (három esetben 4 fő, egy esetben 5 fő). 18 háznál írtak össze ott élő hazátlan zsellért, többüket családjukkal együtt. Ezek többsége csonka család volt: özvegy gyermekével (gyermekeivel), vagy gyermektelen házaspár. Mindössze egy esetben, épp az általunk vizsgált Nagy családnál valószínűsíthető, hogy az ott élő, hattagú zsellércsalád a családfő elhalt bátyjának a felesége és gyermekei voltak. Hat háznál találtak szolgát, kettőnél cselédlányt, egy háznál említettek lakót. 1757-ben 72 házban 456 személyt írtak össze, az egy házban lakók átlagos száma tehát 6,33-ra nőtt. 28 háznál, vagyis a házak 39%-ánál talált az összeíró szolgát, 6 esetben kettőt is. 26 házban, a házak 36%-ában éltek ház nélküli zsellérek. Akadtak köztük magányos, idős emberek, többségük azonban kislétszámú család volt. Mindössze hat esetben feltételezhető a névazonosság alapján, hogy a házban lakó zsellérek az őket befogadó családdal rokoni kapcsolatban álltak. 12 10-re emelkedett az olyan háztartások száma, amelyben több családmagból álló összetett család, nagycsalád élt együtt. Kilenc esetben egy házas fiú élt szüleivel közös házban, többségüknél egy, sőt több gyermek is volt már. Egy esetben két házas fiú lakott az atyai házban, gyermekek nélkül. Egy háznál a nukleáris család a feleség édesanyjával bővült. A fenti, összetett családok létszáma is megnőtt az előző összeíráshoz képest: több 8-9 fős család van köztük, amely néha szolgával is kiegészül, sőt két ilyen összetett családnál még ház nélküli zsellérek is éltek. Az összetett családok száma tehát 13,89%-ra emelkedett, az ilyen családokban élők aránya a teljes népesség 11,62%-át jelentette. 13 1771-re a házak száma 103-ra, a bennük lakóké 758 főre nőtt. Ez azt jelenti, hogy egy házra átlagosan 7,36 fő jutott. Az 1771-es lélekösszeírás nem jelzi sem az összeírtak korát, sem azt egyértelműen, hogy egy-egy háznép tagjai milyen minőségben éltek a háznál. A családnevek és a felsorolás sorrendje alapján mégis egyértelműen megállapítható, hogy nőtt a több generációt, vagy családos testvéreket tömörítő összetett családok száma (17 esetben), négy esetben pedig magányos rokonnal bővült a kiscsalád. Az összeíró azt sem jelezte
