Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában
Hoffmann Tamás A FAHÁZ (DO MUS LIGNEA) A KÖZÉPKORI EURÓPÁBAN Josef Schepers emlékének Annak előtte, hogy Európában is elterjedt a vasbetonszerkezet, kontinensünkön fából építették fel a lakóházak és a gazdasági épületek zömét. Úgyszólván nincs is olyan tája Európának, ahol eltekintettek volna a gerendáktól. Még ott is, ahol a falakat kőből rakták, a tető vagy a födém gerenda-szerkezetű. A Földközi-tenger mellékén házakat és hajókat építve, ritkították, majd pusztították az erdőket. Itt már a prehistoriában kőházakat építettek. Kupolákat is tudtak kialakítani, miáltal kevesebb fára volt szükségük. A Fekete-tengertől északra meg a Duna alföldjén, tehát csaknem minden sík és fában szegény vidéken az Elbától keletre veremházakban laktak, de ezeknek a tetőszerkezetét sem tudták gerendák nélkül megépíteni. Ez a hagyomány az Elbától nyugatra sem volt idegen a lakosságtól, még az Atlanti-Európában is sokan laktak veremházakban. Aztán a középkorban Közép- és Nyugat-Európában majdnem mindenki kiköltözött a putrikból. Délkelet-Európában azonban a szegénység a modern időkig konzerválta ezt a hagyományt. 1 Az európai tájak építkezési szokásait tehát eredendően az építőanyagok bősége vagy hiánya határozta meg. Hogy az építők milyen nyelven beszéltek, az mellékes volt. Ennek ellenkezőjét August, MEITZEN állította több mint száz évvel ezelőtt, és a kutatók csak mostanában távolodnak el tételeitől. Az elmúlt száz évben ugyanis teljesen átépült Európa. Lebontották a hagyományos módon épült házak zömét és modern szerkezetű építményeket emeltek. Hovatovább mind műemlék lett az, ami régi. Legalábbis regisztrálták, lerajzolták, lemérték fontosabb részeit és feljegyezték adatait. Fényképek is készültek. Aztán a második világháború rettenetes pusztításait követő nagy építkezések nyomán Nyugat- és Közép-Európában ugrásszerűen megnőtt a régészeti feltárások száma. De a 4-14. század közötti évezred kézzelfogható bizonyítékai még mindig ritka-