Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
ZENTAI TÜNDE: A drávaszögi és Eszék környéki magyar parasztházak a 18-19. században
2. kép. Gerendavázas oromfalú talpasház Kórógyon (Korodj, Szlavónia) 1910-ben. GARAY Ákos felvétele (Néprajzi Múzeum) sa baranyai monográfiáiban olvashatunk róla. Századvégi állapotáról BAKSAY Sándor tudósít Az OsztrákMagyar Monarchia írásban és képekben negyedik magyar kötetében. A néprajzi kutatások azonban csak a 20. században kezdődnek. Úttörő jelentőségű GARAY Ákos munkássága a szlavóniai falvakban. 191 l-ben publikált tanulmánya és fényképei a népi építkezés szempontjából alapvetőek. A szlavóniai magyar parasztházakról szóló későbbi írások is mind belőlük merítenek. Általánosságban el kell mondanunk, hogy e két táj módszeres népi építészeti kutatására és feldolgozására lényegében mindmáig nem került sor. GARAY után fél évszázaddal PENAVIN Olga vállalkozott a szlavóniai lakáskultúra adatainak közlésére és rövid áttekintésére. A Szlavóniai szótár a népi építkezésnek is gazdag tárháza. A nagycsaládszervezet Szlavóniában című könyvében pedig tömören összefoglalja a hagyományos parasztházra vonatkozó szájhagyományt. Eredményei egybehangzanak GARAY Ákos kutatásaival. Egy kritikus ponton azonban - amint később majd látni fogjuk - eltérnek attól, nevezetesen a konyhai mennyezet, illetve a mennyezet nélküli szenesház kérdésében. Nagyon jelentős, új néprajzi és történeti adatokkal gyarapítják tudásunkat BENCZE Sándor 1984-1985-ben megjelent tanulmányai Kórógy népi építkezéséről és táplálkozásáról, valamint az 1697-es és az 1702-es népszámlálás anyagának magyar fordításával. A drávaszögi parasztházról szóló irodalom a szlavóniainál is szerényebb. Eddig egyetlen nagyvonalú összefoglaló munka jelent meg a Belső-Drávaszögről 1984-ben KÉRY Zita tollából Adalékok Drávaszög népi építészetéhez címen. Bár a drávaszögi és szlavóniai parasztházról keveset írtak, az 1960-as évek szervezett gyűjtései nagymennyiségű adatot tártak föl, elsősorban a Magyar Néprajzi *A dolgozat a téma irodalmi eredményeinek, saját helyszíni és levéltári gyűjtéseimnek rövid összefoglalása, amely előadásként hangzott el 1989. szeptember 19-én a Pécsett rendezett Drávaszög és Szlavónia néprajzi és művelődéstörténeti kutatásainak eredményei című konferencián. kép. Fakéményes nyárikonyha-kamra Szentlászlón (Laslovo) 1910-ben. GARAY Ákos felvétele (Néprajzi Múzeum) Atlasz kutatásai és Baranya Néprajzi Atlasza. A Magyar Néprajzi Atlasznak Szlavóniában Kórógy volt a kutatópontja, a gyűjtést TAKÁCS LajosésFŰZES Endre végezték 1963-ban és 1965-ben. A Belső-Drávaszögben Várdaróc és Sepse kutatását ugyancsak FÜZES Endre végezte, a Külső-Drávaszögben Siklósnagyfaluét és Peterdét ZENTAI János, Kölkedét FÜZES Endre. Az 1960-1970-es években számos külső-drávaszögi falu népi műemléki fölmérésére is sor került. Emellett egyéni gyűjtések is történtek, köztük saját, TRÖSZT Sándor és LÁBADI Károly segítségével végzett helyszíni kutatásaink Harasztiban, Kórógyon, Várdarócon, Laskón, Kopácson stb. 1988-ban. Az említett kutatások lehetővé teszik egy vázlatos kép kialakítását a terület 19. század végi és 20. század eleji parasztházáról. A meglévő épületállomány elemzésével a múlt század közepéig tudjuk visszafelé követni a ház alakulását. A korábbi állapotokról a levéltári forrásokból tájékozódtunk. És bár az „írott történelem" föltárása még csak részben történt meg, máris számottevő eredményeket hozott. Szlavóniáról például a BENCZE Sándor által közzétett 1697-es, 1702-es összeírások közölnek néhány fontos építészeti adatot. A Drávaszögre nézve a Bólyi-, Dárdai-, Bellyei- és Siklósi uradalom iratai szolgálnak nélkülözhetetlen útbaigazítással. Köztük - MÓRÓ Marianna és ROZS András segítségével - tanulmányoztunk sok-sok 18-19. századi paraszti inventáriumot, összeírást, épületfakimutatást, tűzkárbecslést stb. A legtöbb adatot Siklós környékéről sikerült földerítenünk. A Drávaszög szempontjából különösen jelentős az 1785-86-os Széchényi-féle leírás. Ez a
