Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

ZENTAI TÜNDE: A drávaszögi és Eszék környéki magyar parasztházak a 18-19. században

Széchényi Ferenc által elrendelt, kérdőpontok alapján készített Descriptio Baranya minden falujában elkészült, így a drávaszögiekben is. A leírás három kérdése a parasztok házára irányult. A válaszokból elsősorban a falanyagra, falszerkezetre és a füstelvezetésre derült fény. Falanyag és falszerkezet Ha vetünk egy pillantást BÁTKY Zsigmondnak a parasztházak építőanyag szerinti térképére, azt láthatjuk, hogy a Drávaszögben a lakóházak 90-100%-a földfalú, az Eszék körüli szlavóniai falvak területén viszont a faházak aránya még 20-50%. BÁTKY adatai az 1910-es népszámlálás statisztikáin alapulnak. Drávaszög esetében hasonló helyzetképet rögzítenek a Magyar Néprajzi Atlasz kutatásai is. A faanyagokból készült falak emlékét csak Kölkeden tudják kimutatni. Kórógyon viszont az 1960-as években még tárgyi emléke is van a talpas-vázas, borona, fonott és vályogkitöltésű falaknak. A 18. században még a Drávaszögben is sokan éltek faanyagokból készült házakban. 1785-86-ban a Széchényi-leírás szerint a régi házak közül sok teljesen fából {ex meris lignis) készült. Kizárólag „csak fából" épült házakban laktak a Dráva-parti Kisdárdán és Jenőfalván. A földfalú épületek mellett „tiszta faházakat" is megörökítenek Kisfaludon, Sepsén, Hercegszőlősön, Karancson, Szentistvánban, Laskafaluban, Laskón, Darócon, Dárdán, Keskenden és Vörösmarton. Vörösmarton és Keskenden följegyzeték, hogy elsősorban a telepes németek építették házaikat fából, ugyanis nagy fabőség volt (szemben az országban ekkorra kialakult faínséggel), és a letelepedést erdőirtással kellett kezdeniük. Á Külső-Drávaszögben Boly, Nyárád, Majs, Udvar, Sarok, Lappáncsa nevű helységekben írtak le ex meris lignis épült házakat. Emellett a falvak nagy részében vegyes faanyagokból készült házfalakat említenek, köztük Bissen, Kistófaluban, Vókányban, Siklóson, Kis- és Nagyharsányban sövény-, illetve fonottfalat. Hogy a házak falszerkezete milyen lehetett, arra is találunk utalásokat. Harasztiban, Oldon, Mattyon, Kásádon és Torjáncon följegyezték, hogy a házak fatalpakon álltak. Érdemes itt megjegyeznünk, hogy a telepesek számára pár évtizeddel korábban készített háztervek között egy talpas-vázas változat is szerepelt. Talpgerendás házról éppen ebből a térségből, Majsról már 1526-ból van régészeti bizonyítékunk. Valószínű azonban, hogy a faanyagú házak között mind a Duna, mind a Dráva mentén ekkor is, akárcsak később sok a talpnélküli cölöpvázas építmény. Erre enged következtetni egy 178083-ból fönnmaradt jobbágyoknak juttatott épületfakimutatás a siklósi uradalom 20 falujából, amelyben mindenféle szerkezeti faelem, valamint karó és vessző található, talpgerenda azonban nem. A Dráva szlavó4. kép. Gerendavázas fonott oromfalú talpasház Szentlászlón (Laslovo) 1910-ben. GARAY Ákos felvétele (Néprajzi Múzeum)